Jegyzet: Vérprofik és a magyar valóság

Volt szerencsém három világklasszissal interjút készíteni. Adam Malysz (síugrás) és Kraszimir Balakov (labdarúgás) mellett – a Nyíregyházán edzőként dolgozó – Zlatko Saracevic (kézilabda) társaságát hosszabb ideig élvezhettem. Az csak természetes, hogy megtisztelve éreztem magam, hogy ezek az emberek egyáltalán szóba álltak velem. Koncz Tibor jegyzete.

De még mennyire! Kivétel nélkül vérprofiként viselkedtek, egy percig sem éreztették, hogy nyűg lenne a kérdésekre válaszolniuk. Holott nyilvánvaló, némelyiket már milliószor hallották – korábban. Malysz olyannyira belendült, hogy ha reggelig nyaggatom, rezzenéstelen arccal válaszolt volna. Sőt, a végén cinkos mosollyal csak annyit mondott: ennyi volt? Legalább egy óráig faggattam.

Mindjárt felötlött bennem, hogy anno a Szpari híres-neves edzője egy Szlovákiában játszott előkészületi futballmeccs után az összeállítást firtató kérdésre annyit közölt a telefonba: „Tudja a f...” Majd azzal a lendülettel kinyomta a készüléket. Nem is vette fel többet. Na ja, meg lehet nézni, hol tartanak a fentebb nevezett urak, és hol az egykori klasszis.

Koncz Tibor