Arany és gyerek között nincs különbség - interjú Kemény Dénessel

Nyírbátor - A vízilabda-szövetség jelenlegi elnöke máig vallja, szerencsésen találkozott a remek generáció tagjaival.

A múlt héten Nyírbátorban járt Kemény Dénes, a férfi vízilabda-válogatottal három olimpiai bajnoki címet nyert korábbi szövetségi kapitány. Az előadása során a téma ugyan nem feltétlenül a sport volt, a ma már a szövetség elnökeként dolgozó sportvezetőhöz eljuttatott kérdéseink elsősorban a vízilabdát érintették.

Sport és tanulás. Mit tanácsolna a mai fiataloknak, hogyan egyeztethető össze a kettő?

Kemény Dénes: Remekül kiegészítik egymást. Szerencsés helyzetben voltam, mert a családi indítattás is megvolt az élsportra és a diploma megszerzésére, a vízilabdás közeg pedig olyan, ahonnan szinten nem nézik ki az egyetemre járókat. És mivel a víz nem az ember közege, hanem a halaké, nem tehettem meg, hogy ne minden nap járjak edzésre. Már általános iskolában is úgy írtam a leckét, hogy mellette bele kellett férnie az utazásnak és az edzésnek, ez pedig nagyon nagy rendszeretetre és koncentrációra nevelt.

Milyen érzés volt egy olyan sportágban olimpiai bajnok szövetségi kapitánya lenni, ráadásul háromszor, amely a kor legelismertebb honi sportága volt?

Kemény Dénes: Az olaszországi edzősködésem után nagyon örültem a lehetőségnek, és 1996-ben kitűztem a négyéves célt, amit a játékosok elfogadtak, az olimpiai aranyat. Nagyon jó találkozás volt, akadt húsz-huszonöt játékos, akikből fel lehetett építeni egy remek válogatottat, hozzá egy olyan szövetségi kapitánnyal, akinek az elképzelései találkoztak a vízilabdázóival. Egyik se lett volna sikeres a másik nélkül. A népszerűségről annyit, hogy nemrégiben a tengerentúlon járva találkoztam egy utánpótláskorúakkal foglalkozó edzővel, aki a kézfogás után mutatta a karján felálló szőrt, amit az váltott ki, hogy találkozott velem. Pedig négy év eltelt a nem túl sikeres londoni, nyolc pedig az utolsó aranyat hozó pekingi olimpia óta. Ezzel együtt a játékosok voltak a legnépszerűbbek, ez tény.

Lehet-e különbséget tenni a három arany között, van-e kedvenc sikere vagy játékosa?

Kemény Dénes: Az aranyak között lehet és kell is különbséget tenni, de egyformán szeretem mind a hármat. Három fiúgyerekem van, ha azt kérdeznék, melyiket szeretem jobban, arra sem tudnék válaszolni. Az első azért volt gyönyörű, mert nem ismertük azt az érzést, a második azért, mert nagyon szerettük volna újra átélni, a harmadik pedig picit olyan volt, mint az első, mert az egész világ felé sporttörténelminek bizonyult.

A teljes interjú a Kelet-Magyarország 2016. március 18-i számában és a kelet.hu-n.