Visszatekintő - Negyven éve Montrealban

Nyíregyháza - Negyven éve annak, hogy ötödik lett a montreali olimpián a nyíregyházi távolugró.

Most őszintén! Mennyi esélye van manapság annak, hogy távolugrásban ötödik legyen az olimpián egy magyar versenyző? Gyakorlatilag semmi. A nyíregyházi Szabó Ildikó véghezvitte ezt a bravúrt – éppen negyven évvel ezelőtt, 1976-ban, Montrealban. És még nagyobb lehetett volna a szenzáció!

A huszonegyedik születésnapja után néhány nappal a huszonegyedik olimpián lett ötödik. Eszébe jutott ezekben a napokban, hogy mi történt negyven évvel ezelőtt?

SZABÓ ILDIKÓ: Már csak azért is, mert közeledik a mostani olimpia, és ilyenkor fokozottan figyelem a sport világát. Az jutott eszembe, hogy jó lenne most is ott lenni, olyan fiatalnak lenni, mint Montrealban. Az első tengerentúli utam volt, amely nagyon szép emlékekkel zárult.

Az olimpiát megelőző évben 666 centiméterrel vezette a világranglistát. Ez az esélyesek közé emelte?

SZABÓ ILDIKÓ: Abszolút az esélytelenek nyugalmával utaztam az olimpiára. Az volt az elvárás velem szemben, hogy kerüljek be a tizenkettes döntőbe, és ott érjem el a tőlem telhető legjobb eredményt. Ez sikerült, bár a selejtezőben csak a harmadik, utolsó ugrásommal tudtam kiharcolni a fináléba jutást. Akkor még más rendszerű volt a kvalifikáció és a selejtező is, annyian voltunk, hogy a selejtező reggel kilenctől délig tartott, egyetlen pályán. Gyakorlatilag óránként ugrottam egyet. És még a 12-es döntőt is megrendezték aznap.

Meséljen a döntőről!

SZABÓ ILDIKÓ: A selejtező után visszamentem a szállásra, és mivel egész délelőtt étlen-szomjan versenyeztem, megettem egy csirkecombot és ittam egy jéghideg ásványvizet. Aztán vissza a pályára, ahol négy órakor kezdődött a finálé. Jól ment a versenyzés, 659 centit értem el, éppen annyit, mint a negyedik helyezett, aki a jobb második kísérletével előzött meg. A harmadik szovjet versenyző 660-t ért el, vagyis egy centivel maradtam le a dobogóról, héttel az ezüstéremtől, a győzelemhez pedig 672 centi kellett.

Mi történt az utolsó sorozatban?

SZABÓ ILDIKÓ: Ugrottam egy hatalmasat, de elvették. Legalábbis így utólag azt mondom, hogy jogtalanul vették el. Hét méter feletti ugrás volt, világcsúcs, az első jegyzett hét méter feletti női ugrás lehetett volna. Öreg bácsikák voltak a versenybírók, akik legalább egy percen keresztül nézték a gyurmát, hogy van-e rajta nyom. Odahívták a főbírót, majd addig-addig nézegették, míg végül felemelték a piros zászlót.

Nagyon csalódott volt?

SZABÓ ILDIKÓ: Érdekes, akkor nem annyira. Úgy voltam vele, tőlem a döntőt várták, azt teljesítettem. Aztán később magam alá kerültem, mert tudatosult bennem, hogy micsoda esélyt vettek el tőlem.

Milyen üzenete van annak, hogy Nyíregyházáról indulva csaknem az olimpiai dobogó tetejéig ugrott?

SZABÓ ILDIKÓ: Az, hogy fanatizmussal sok minden elérhető.

KM-BT