Pál a múltját megbánta, de a jelenére büszke

Érpatakon az utóbbi pár esztendőben nagyot fordult a sors kereke. Ez nem a véletlen műve, ahogy a múlt sem volt az. Szinte eltűnt az addig igencsak elszaporodott bűnözés, megszépült a település, felemelt fejjel is kimondhatja hol született az itt lakó, amikor a zsindelyesről, vagy az óvodai hagyományőrzésről, esetleg a helyi asszonykórusról van szó. Ehhez a képhez tett egy kis darabot Kóka Pál, aki élettársával, gyermekükkel, unokáikkal kődobásnyira laknak a központtól. Pál napközben a többi dolgos cigányemberrel az erdőre jár közmunkában ritkít. Aki fogta már nyolc órában a fejsze nyelét, és karmolta össze a tüske, az tudja, megsüvegelendő munkát végeznek. Több mint egy éve már, hogy beállt a sorba, most kaszálásból érkezett haza.

Nem segélyért kell járni

Pál élettársa Szarka Teréz nagy zsákból szórja az eleséget a szárnyasok elé, de ahogy a kapu nyílik, a kacsák szinte versenyt futnak a kint maradt dinnyéhez tökhöz, abból lakomáznak. A naposcsibéket 100 forintért, a kiskacsát 500 forintért, a kislibát 800 forintért veszi, majd úgy neveli őket, hogy a családnak jusson hús a tányérba. A darát, tápot megveszik hozzájuk, van olyan kacsa, ami 6-7 kg. Azt vallja, aki csak a családi pótlékra számít az rosszul számol, abból nem lehet megélni. - Az unokáimat megfelelően járatom az iskolába óvodába, nem koszosak, nem tetvesek, akiben akarat van, az meg tud élni. A felajánlott munkát el kell vállalni, nem segélyért járni a hivatalba.

Rácz Melinda Teréz menye érti és könnyen kiszámolja hogy miért jobb a munkabér mint a segély, az ő férje is dolgozik, és Melinda is alig várja, hogy munkát kapjon. A legfontosabbnak azt tartja, hogy biztonságossá vált a település, amiért megdolgoztak, azt magukénak tudhatják.

Nem megyek lopni

Kóka Pál az ország összes börtönét belülről ismeri, de soha nem akar visszajutni oda. - Én nem akarom a gyermekeimnek azt adni, amit én kaptam. Ne a betörésen lopáson járjon az esze, hanem amit én keresek, azt ossza be. 24 és fél évet ültem, tanultam belőle. Itt a lehetőség, hogy az ember lábra álljon. – mondja meggyőzően. 78 ezer forintot keres, amiből levonják a közterheket, 60 ezer forint éri a kezét. – Nem megyek lopni, nem megyek csavarogni, nem megyek szemtelenkedni, megveszem a jószágot. Sajnos 30 pulyka 40 kacsa 160 csirke 6 liba pusztult el a rossz idő miatt. Pótolni kellett őket, sokan mondják magyar embernél nem találni ennyit a példám követhető kéne hogy legyen. A lekaszált szénát elégetés helyett megkaphatom, ebből kijön a téli takarmány egy része. - Pál szerint minden cigánynak ugyanígy kéne élni, van aki befogadta, van aki nem. Utóbbiak árulónak tekintik, de ez sem tartja vissza attól, hogy lezárja a múltat, és csak a jövőre vigyázzon.