Sikeres emberek - Buzogány Béla

A Kelet-Magyarország sikersorozata olyan hölgyeket, férfiakat és fiatalokat mutat be, akik nevéhez egy-egy szakmában illetve pályán kimagasló telje-sítmény fűződik.Egyre csak kutatja az újabb és újabb színházi megoldásokat, az igaz harmóniát lelkében, s a még meg nem született gondolatokat fejében. Élete értelme a keresés eufóriája…

Buzogány Béla színművész-igazgató, közművelődési szakember, megyénk kulturális folyamatainak egyik meghatározó, szakmai pillére. A Mátészalkai Városi Művelődési Központ igazgatója, valamint a nyírbátori szabad színház, a Talán Teátrum tulajdonos-vezetője és rendezője.

– Ismerem a megye kultúrájának szinte minden sóhajtását, hiszen színházammal a legkisebb településekre is eljutok. Mindenhol szót ejtek az emberekkel… – meséli, majd elárulja: rendszeresen ír újságcikkeket vagy színpadi jeleneteket. Gyakran a legnagyobbak műveit is saját ízlésére formálja. Ezekből az alkotásokból később siker lesz a színpadon. Közművelődési megnyilvánulásai, rendezései és írásai sajátos stílust képviselnek. Rendszerint nem lehet mellettük „elsétálni”.

– Légy hideg vagy forró, de langyos sosem, mert kiköplek – szokta mondogatni. Nos, körülötte valóban izzik a levegő. A legmeglepőbb tervekkel képes előrukkolni, s azokat vasakarattal valóra váltani. Ez a legfőbb erőssége. Olyan szívós következetességgel tud dolgozni valamely elképzelésén, hogy már-már fanatikusnak tekintik.

– Tehetséges játszótársak, jó munkatársak, harmonikus család, s persze mérhetetlen szakmai alázat. Ez a titkom, ha ez egyáltalán titok – állítja. Legutóbb „leehető” színházi bérleteket ajánlott közönségének, amellyel az országos média is sokat élcelődött, de tény, ami tény: az ötlet bevált, több színházlátogató nézett előadásokat, s a mátészalkai teátrumot támogató vállalkozók is jól jártak. A tisztelt publikum pedig ingyenesen láthatott remek előadásokat egy egész évadon át.

– Még csak nem is az én ötletem volt ez, de magamévá tettem, s remélem, jobbá is! Sikerült aklimatizálnom a mi vidékünkre – szerénykedik. Aztán a Magyar Kultúra Napján színészekkel, zenészekkel és egy kórussal nemzeti imánkból, a Himnuszból produkált egy olyan 10 perces feldolgozást, amely ugyancsak megbizsergette az ámuló hallgatók vérét. Fenyőige című előadásában – amely egészen sajátos módon mutatja be a székelység kultúráját – összeboronálta a Székely és Magyar Himnuszt. – Azt mondják hatott, s akkor már csináltam valamit – mondja kamaszos mosollyal.

„Mert gyermekeim megkérdezik, mit építettem fel…”

A művész egyébként 48 éves, és rajong három gyermekéért: Borcsa lányáért, Regő és Botond fiaiért. – Hálás vagyok a páromnak, aki fantasztikus anya, nagybetűs társ, igazi nő. Megteremti azt a családi hátteret, amely nélkül csak kóvályognék az élet útján. – meséli Kiss Ági karnagyról, aki történetesen munkatársa is a művésznek, énekesként lép fel a Talán-darabokban. – Számomra alapvető az ő véleménye. Ha neki tetszik valamely rendezésem, akkor biztos lehetek abban, hogy nem lőttem túl a közízlésen. Munkámban zenei támaszom is – fejtegeti gondolatait.

Munkatársai szerint Bélában fura kettősség lakozik: szigorú főnök, de megértő ember. Mély empátiával, de gyilkos humorral él. Tudni lehet, hogy bizonyos dolgokra miként reagál, ugyanakkor a falnak is nekimegy, ha igazságtalanság éri.

– Igyekszem naponta tenni azért, hogy a szép magyar szó, a nemzeti öntudat, s az őszinte imádság legyen az a bizonyos pont, amelyhez minden polgára ennek a nemzetnek viszonyíthatja önmagát. Már az is nagy eredmény lenne, ha végre mindannyiunk számára születne egy közös pont...

Buzogány Béla egyetemi oklevelet a Színművészeti Egyetemen szerzett, film-, tv- és színház szakon, színész szakágazaton. Nagyváradi és debreceni színész volt, majd megalapította saját színházát, a Talán Teátrumot. Alakítási díjak, Nívó-díj és rendezői díjak tulajdonosa. Legutóbbi rendezései: Parti Nagy Lajos: Moliere: Tartuffe, Szigligeti Ede: Liliomfi, Sütő-Tamási-Buzogány: Fenyőige. Debrecenben felsőfokú közművelődési szakképesítést szerzett. Máriapócs, Nyírbátor és Mátészalka közművelődésében tett le kulturális köveket. Hosszú éveken át színészmesterséget tanított a nagykállói drámatagozatos gimnáziumban és az Oberon Színiiskolában. Sok tanítványából lett hivatásos komédiás. Részt vett a megye drámapedagógus képzésében. Egyre többet dolgozik húgával, aki budapesti színésznő.

– Édesapám remélte, hogy firkász vagy bohóc nem leszek. Hát színész lettem és újságíró. A színművészetin azzal fenyegettek, hogy ha nem tanulok rendesen, „művház” igazgató leszek. Tanultam, de a színház mellett a népműveléssel is eljegyeztem magam. Bízom benne, hogy amikor az a bizonyos függöny egyszer végleg legördül, elmondhatom majd én is, hogy: megérte.

Sikeres emberek a Szabolcs Online oldalain