2013.08.11. 14:04

Lovagok őrzik a régi ízeket

Ez nem csak egy „történelmi szerepjáték”: óvják a hagyományokon alapuló népi gasztronómia minden elemét, őseink szellemi örökségét.

A lovagias feladatra vállalkozni komoly küldetés, még akkor is, ha történetesen a XXI. század modern világában járunk, élünk. Sőt, bizonyos értelemben ekkor szembesülhet igazi kihívással az, aki a régmúlt idők értékeit szeretné megóvni mindentől, ami az elpusztításukra esküdött össze. A magyarságra jellemző, évszázadokon át kialakult, őrzött és kedvelt ételeinek receptjeit, elkészítési módjait, valamint a híres magyar vendégszeretetet akarja megőrizni az utókornak a Magyar Népi Ízőrző Lovagrend, amely ünnepélyes külsőségek közepette alakult meg Nyírbátorban. A város nemzetközi hírű eseményén, a Szárnyas Sárkány Hete idei nyitórendezvényének egyik rendhagyó mozzanata volt az alapítók lovaggá ütési ceremóniája.

Jelképes ruha és címer

- Hivatalos formában már korábban létrejött az az egyesület, amely nemes cél érdekében összefogó emberek közössége. A bejegyzést követően szerettünk volna még egy méltó, ünnepélyes alkalmat teremteni ahhoz, hogy a lovagtársaink esküvel tegyenek hitet a küldetésük célja és a feladat vállalása mellett – indokolja a külsőségeket a lovagrendet nagymesteri rangban vezető Rácz Mihály. S ha már külsőségek: a lovagok öltözete is a hagyományok ápolását jelképezi, hiszen a ruházatot keresztszemes hímzés díszíti, a címeren pedig olyan eszközök szerepelnek, amelyek a generációkon átívelő főzési tudomány kellékei: a szakácskönyv, a hagyományos tűzhely, a bőségtál.

A lovagrend természetesen nagyszerű szakácsokra, pontosabban mesterszakácsokra épít, de olyan tagokat is soraiban tudhat, akik a maguk szakterületén sokat tehetnek a nemes ügy érdekében. Van közöttük néprajzkutató, turisztikai, múzeumi, vendéglátó-ipari szakember, újságíró, a térségben termő zöldségek és gyümölcsök feldolgozója.

Szolgálatra szegődtek

- Valamennyien szolgálatra szegődtek, s ha kell, részt vesznek a vendéglátást és a gasztronómiát érintő hazai és nemzetközi rendezvényeken, szakmai és tudományos összejöveteleken. Minden rendelkezésükre álló eszközzel és lehetséges módon törekednek a lovagrendi küldetésük teljesítésére – emlékeztet Rácz Mihály a vállalásra, és arra, hogy ez nem csak egy „történelmi szerepjáték”. A szakmai kapcsolatrendszer máris kiterjedt – fűzi hozzá a Nagymester -, hiszen a Nyírségi Ízkirályok, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség, a Királyi szakácsok együttműködésével készülhetünk a megjelenésre különböző fesztiválokon, bármely más hivatalos és kötetlenebb eseményen, amely alkalmas a lovagrendi üzenet átadására. Az ízőrzők szeretnének maradandót alkotni itt, az ország legtávolabbi csücskében, amelyet Móricz a történelmi Magyarország utolsó tündéri mezejének nevezett. Ugyanakkor nem feledkeznek el a határokon túli magyarságról sem, ebben a misszióban fontos helyük, szerepük van. A lovagrend nyitott: rendes tagja lehet minden nagykorú magyar, illetőleg külföldi állampolgár, természetes személy, jogi személyiségű, vagy jogi személyiség nélküli szervezet, gazdasági társaság, aki, illetve amely a magyar népi gasztronómiáért tenni akar, tiszteletben tartja a hagyományokon alapuló népi gasztronómia minden elemét, és őseink szellemi örökségét.

Régi ételek, mai módszerek

A Magyar Népi Ízőrző Lovagrend alapítóinak szándéka szerint a lovagrend (vagyis az egyesület) a magyar népi gasztronómia különböző szakterületein tevékenykedő tagokat fogja össze, munkájukat koordinálja és ellátja szakmai érdekképviseletüket. Óvja az egyetemes és a népi magyar vendéglátás értékeit, nemes hagyományait, támogatja a vendéglátás és a gasztronómia alkalmazott, tudományos, technikai és technológiai módszereinek továbbfejlesztését, és elősegíti azok alkalmazását a mindennapok gyakorlatában.