Az Életmű-díjas igazgató, aki mindig a vendégek kedvében jár

Nyíregyháza - A munkatársai szerint „duracelles” tempót diktál a Hotel Korona igazgatója, Szilágyi Istvánné.

A megyeszékhely idegenforgalmi sikereiben kiemelkedő szerepük van az itt lévő szállodáknak, közöttük az idén 120 éves Hotel Koronának is. Ám önmagában a gyönyörű épület aligha vívta volna ki az ideérkezők elismerését – ehhez olyan kiváló szakemberek is kellettek, mint Szilágyi Istvánné Károly Olga.

– A gyermekkorom szülőfalumban, Tiszaladányban telt, ott jártam általános iskolába. A honvédségnél dolgozó szüleimet Nyíregyházára szólította a szolgálat, így a Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségiztem, első munkahelyem a Megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat üzemkönyvelői posztja volt. Az a munka nem jelentett elég kihívást, ezért egy év után átkértem magam árkalkulátornak a Korona étterembe, ott választottam végleges kihívásnak a vendéglátást.

Sok vendég, sok rendezvény

A cél elérése a kiváló munkatársak – például Németh János mesterszakács – segítsége mellett megkívánta a szakma elméleti részének gazdagítását is, ezért munka mellett levelezőn elvégezte a vendéglátóipari szakközépiskolát. Az igazi nagy kihívást az jelentette, amikor 1973-tól étteremvezető-helyettes lett az újonnan átadott Szabolcs Szállóban, első gyermeke születéséig. Amikor a gyes után munkába állt szállodavezető-helyettesként, hozzájuk tartozott a Krúdy Szálló, a Svájci lak, a Béke Szálló, a Hotel Szabolcs és a belváros gyöngyszeme, a Korona Hotel. Második gyermeke születése után, 1983-ban nevezték ki a Szabolcs-Korona Szálló vezetőjének. Jött a privatizáció, a két szállodát külön értékesítették, a Hotel Korona tulajdonosa pedig az épületet felújíttatta, és őt kérte fel a Korona vezetésére.

– A szállodában, amihez ma 35 szoba, a Kodály Étterem, az emeleti díszterem és a John Bull Pub is tartozik, nemcsak fontos, de népes rendezvényekkel igyekszünk a vendégek kedvében járni. Mindig is gyakoriak voltak a rendezvények a szépségversenyektől a vállalati ünnepségekig, az újságíró báloktól a Nyírségi Ősz eseményeiig, a VIDOR fesztiválig, vagy a kétévente rendezett Cantemus-találkozóig, ahová egyre több kórus érkezik távoli országokból, az étkezési szokásaik sokféleségével. Sokan itt tartják a lakodalmukat, rendszeresek a szilveszteri bálok. A cég gyakran „kitelepül”, előfordult, hogy a bujtosi csarnokban kellett több mint ezerfős ellátást teljesítenünk, de vidéki településeken is kérték, hogy a Korona szolgálja fel az enni- és innivalót – meséli Szilágyi Istvánné, aki számtalan ismert politikussal és neves művésszel is találkozott a munkája során.

– Nagy figyelmet és körültekintést igényelnek a rendezvényeink, és fárasztóak is. Például egy jól sikerült lakodalom hajnalig tart, s nekünk utána rendet is kell tennünk. Ezekben én is részt veszek, mondják is a munkatársaim, hogy „duracelles tempót” diktálok.

– Időközben – a korhatárt elérve – Szilágyi Istvánné nyugdíjas lett, de a tulajdonos megkérte, maradjon még néhány évig.

– A sok munka mellett a családom a legfontosabb. Minden szabad­időmet a szerető és segítő férjemmel, valamint gyermekeim családjával, köztük három gyönyörű fiú unokámmal (Vince, Gábor, Kende) töltöm. Számomra a jövő év májusa lesz a legfontosabb családi esemény, édesanyám 90. születésnapja, amelyet bővebb családi körben fogunk megünnepelni. Elégedett, boldog ember vagyok, sok elismerést kaptam, amelyek közül a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Életmű-díjá­ra vagyok a legbüszkébb, amit az idén vehettem át.

- Angyal Sándor -