Így dolgoznak a nyíregyházi restaurátorok! Langyos vasalóval simítják az értékes festményeket

Nyíregyháza - Langyos vasalóval simítanak ki összegyűrt festményt, ökörepe oldatot és szódapépet kevernek, rovartűvel igazítanak formára szövetet, ha kell... Nem holmi boszorkánykonyha fortélyai ezek, hanem restaurátorok engedtek bepillantást munkájukba Nyíregyházán, a Jósa András Múzeumban.

Ritkaságszámba menő, ha a restaurátor szakma képviselői randevút adnak egymásnak egy szakmai konferencia keretében. Ezért is számított rendkívülinek, hogy csütörtökön közel egy tucat fiatal szakember mutatta meg vizsgamunkáit, s avatta be legféltettebb műhelytitkaiba a közönséget a Jósa András Múzeumban.

Nehéz bánni a csipkével

A restaurátorok egy-egy elő­adás formájában azt is elmesélték, hogyan simítanak ki langyos vasalóval összegyűrt festményt, öntenek papírt, kevernek szódapépet és ökör­epe oldatot, igazítanak formára szövetet rovartűvel, vagy kalapálnak vázát rezgődomborítással. Mert amint azt dr. Kovács Petronella, a Magyar Nemzeti Múzeum egyetemi tanára is megfogalmazta a megnyitón egy Széchenyi Zsigmond parafrázissal: a restaurálás művészet és tudomány. De többségében tudomány, mert a restaurátornak ódzkodnia kell a művészet szabadságától, számára a műtárgy iránti szakmai alázat és az etikus megközelítés a zsinórmérték.

– Még művészeti szakközépiskolában sajátítottam el a textiles szakmai alapismereteket, majd elvégeztem egy egyetemet, s csak utána jelentkeztem a restaurátorképzésre – mesélte el lapunknak Pápay Kornélia a pécsi Janus Pannonius Múzeum textiles restaurátora.

– Hosszú éveken át kellett tanulnom ahhoz, hogy egy ilyen feladatig eljussak. Én egy – a 19–20. század fordulójára datált – francia legyezőt hoztam rendbe, ami szerencsére nem volt annyira ro­ssz­­ állapotban. A ragasztások mentek tönkre, a csipke elvált a küllőitől, néhol a felület is elszakadt, és a festés is megrongálódott imitt-amott. Tudni kell, hogy a textiles feladatok a legidőigényesebbek, s igen nagy türelmet követelnek, mert a megszakadt csipke textúrájának a folyamatosságát nagyon nehéz visszapótolni. Szeretem ezt a munkát, ám a szépségét egy kissé elhomályosítja a sok adminisztráció és dokumentálás – vallotta be.

Szegelnek és kalapálnak

Madarász Andrea, az Iparművészeti Múzeum gyűjteménykezelője vízzel telítődött régészeti fatárgyakat – egy középkori edényt, meg egy török kori kanalat és fésűt – konzervált trehalózzal.

– Én már gyerekkoromban tudtam, hogy ezt fogom csinálni, s azért a fára specializálódtam, mert nagyon szerettem a nagymamám bútorait. Bárhova megyek, elsőként a bútorokat csodálom meg. Egyébként a fabútor-restaurátorokat a múzeumok egy kicsit eldugják, mivel nagy gépekkel dolgozunk, zajosak és porosak vagyunk. Nekünk egy kicsit az asztalosipari fogásokat is ismerni kell, s az alap, hogy szegelünk, kalapálunk.

Arra pedig, hogy ehhez kötélidegzet szükséges-e, már nevetve válaszolt: – ez valóságos hajtépés. A restauráláshoz sajátos lelki alkat szükséges, arra születni kell.

Nagy Rebeka, az Iparművészeti Múzeum restaurátora eredetileg egy műtárgyvédelmi asszisztens tanfolyamon döntötte el, hogy textiles lesz, mivel remekül szabott és varrt.

– Batthyány Erzsébetet 1674-ben temették el Szombathelyen, a Szent Márton templom kriptájában. A sírját többször is kirabolták, megbolygatták, majd a fakoporsóját 1998-ban emelték ki az érc síremlékből – mesélte el a saját viseletmentése kapcsán, elmondva azt is, hogy a ruházat meglehetősen töredékes és poros volt, a legnagyobb darabok is alig érték el a 20×20 centimétert.

– Ezekből „legóztam” össze a viseletet, és próbáltam kideríteni a szabásmintáját. Teljes rekonstrukció nem készült, csak számítógépes, inkább a darabokat próbáltuk meg a látogató számára is értelmezhetővé konzerválni. Egyébként a történelmi korba is bele kellett ásnom magam, ugyanis viselet-, illetve művészettörténeti kutakodás, a korabeli ábrázolások megismerése nélkül aligha tudtunk volna előrelépni.

Azt valamennyien hangoztatták, hogy a restauráláshoz elengedhetetlen a kémia ismerete, de akinek az érdeklődése megállt valahol a humán és reál tárgyak között félúton, annak érdemes a munkakörrel próbálkoznia.

KM-MJ

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország május 13-i számában és a kelet.hu-n.