Nem munka: beteljesült álom

Nyíregyháza - Az első rendezvényem szinte napra pontosan öt évvel ezelőtt egy magyar kultúra napi program volt, az előbb felvázolt problémát pedig úgy próbáltam megoldani, hogy egy estére hoztam össze a képzőművészetet, a zenét és az irodalmat. Abban bíztam, hogy ha a nézők egy este alatt több élménnyel is gazdagodnak, visszajönnek majd. És így lett – emlékszik vissza a kezdetekre Orémusz Maja, a Bencs-villa programszervezője.

– Ezt követően egymást érték az események, és minél többnek adtunk helyet, annál könnyebb volt a dolgom. Amellett, hogy mind a négy évszaknak megvan a fő tematikája – magyar kultúra napja, kerti programok, magyar nyelv ünnepe és advent –, a világnapokhoz és jelentős évfordulókhoz igazítottam a műsorokat, előadásokat.

Szeretnek visszajárni

– Az elmúlt öt év alatt több mint 25 ezren fordultak meg a villában, büszkén mondhatom, hogy rang lett fellépni nálunk. Láthattam örömteli, nagy egymásra találásokat: nálunk kezet ráztak egymással olyanok, akik az életben ellenfelek, közös műsort adott két „idegen”: az ír Granville Pilar és a francia Gerome, az egyre népszerűbb Színtézis Társulat pedig úgy alakult meg, hogy két fellépőnk, Básti Andrea és Barna László idegenekként egy autóval jöttek hozzánk Budapestről.

A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy ma bárkit is hívok fel azok közül, akikkel a munka miatt kapcsolatba kerültem – közel ezer emberről van szó –, úgy szól bele a telefonba: szia, drága Maja! Szeretem és tisztelem a fellépőinket, mindent megteszek azért, hogy nekik is élmény legyen az itt létük. Akiről tudom, hogy a túrós sütit szereti, annak azt sütök, ha valaki szeretne megnézni a környéken valamit, elviszem. A nyitott, befogadó közönségünk mellett ennek is szerepe lehet abban, hogy szeretnek hozzánk visszajárni a művészek, sőt olyan is volt, aki először azt mondta, hogy bizonyos összeg alatt nem tárgyal, később, miután megtudta, hogy milyen színvonalat képviselnek a műsoraink, maga kérte, hogy önálló estet tarthasson.

Nem munka, hanem szolgálat

– A siker közös: sokat köszönhetek a helyi médiumoknak, a színház művészeinek, táncosoknak, zenészeknek, illetve a munkatársaimnak, akikkel ma már egy fél pillantásból értjük egymást – mondja Maja, aki egy első hallásra meglepőnek tűnő, de őt ismerve természetes megjegyzéssel zárja a beszélgetést.

– Ez alatt az öt év alatt én egy percet sem dolgoztam. Kiváló művészekkel együtt dolgozni, fiatalokat a pályán elindítani és sok-sok ezer embert élményhez juttatni számomra nem munka, hanem szolgálat, egy beteljesült álom. Nincs nálam elégedettebb ember, és ezt a villának is köszönhetem.

KM-SZA

Nagyon nehéz választani

– Nagyon sok emlékezetes estünk volt, nehéz választani közülük. Az egyik mindenképpen Alekszej Tyivanyenkó Petőfi-kutató előadása, de büszke vagyok a Nyugat három nemzedékét bemutató sorozatunkra, ahol a helyi színészek mellett határon túli művészek is felléptek, a Thália kedvencére, ahol a gyerekek együtt játszhattak színész példaképeikkel, de szívesen emlékszem vissza a versenyeinkre, vagy a Beszélő hangszerek sorozatra is.