Kisvárda római katolikus mártír plébánosa: Császlay István

Kisvárda – ”Bátran felmerem szólítani katolikus olvasóimat, köztük a papokat is: Mondják meg, hallottak–e már valaha életükben Császlay Istvánról? Tudják–e, ki volt és mi történt vele? Nem félek, hogy csak egy is megcáfol, és azt feleli: Igen, hallottam, tudok róla. Ellenben a protestáns gályarabokról melyik pap és melyik egyszerű katolikus nem hallott?"

"Azoknak ugyanis voltak és vannak reklámozóik, míg a Császlay Istvánoknak nincsenek. Pedig hát látni fogjuk, hogy a gályarabok nemcsak a vallásukért bűnhődtek, mint a kisvárdai pap, hanem a bűneikért, s még azokért se oly kegyetlenül, mint Császlay István.” –olvashatjuk Pezenhoffer Antal tanulmányában, „A magyar nemzet forradalmi erőszakja Ausztriában”– fejezet cím alatt a kisvárdai római katolikus mártír papról.

Az érseki főkönyvtáros történelmi apologetikája

Részletesen leírja könyvében a kisvárdai történetet Pezenhoffer Antal, a magyar nemzet történelme című 13 kötetes művében is, melynek alcíme: A katolikus Egyház és a Habsburg–ház történelmi szerepe. Műfaja történelmi apologetika.

Pezenhoffer Antal Zalaszentgróton született, 1893. május 21–én. Huszonharmadik születésnapján szentelték római katolikus pappá Esztergomban. Érseki főkönyvtáros, statisztikus. A főegyházmegye szolgálatában töltötte hosszú, több mint nyolcvan esztendőre nyúlt életét, 1973. augusztus 24–én adta vissza lelkét teremtőjének.

Anyakönyvi dokumentum

„A helyi hatalmasságokon kívül más erők is befolyásolták a római katolikusok életét. Amikor 1605–ben Bocskai Szatmárt ostromolta, egy Kisvárdáig elkalandozó csapat a várost éjjel megrohamozta. Az eseményeket egy szemtanú, a pálos–rendi Pál, azelőtt ecsedi szerzetes–áldozópap, a várban lévő kápolnának a káplánja jegyezte fel. A katolikus „…Urakat el nem foghatván, megfogták a Helyi Plébánost Páter Császlay Istvánt két szerzetessel Kisvárdai László házában /ami ekkor már plébániaházként szolgált/… P. Császlayt két szerzetessel azon éjen csodálatos kínzásokkal vallatván Kálvini zsarnoksággal dühöngve, kezeit és lábait levágván Kis–Anarts faluban Jézus Krisztusnak áldozták. Ezeknek a kínoknak és is részese lettem volna, hacsak magamat futással meg nem mentettem volna, Kováts András kálvinista házában…” Olvashatjuk „A kisvárdai egyházak története Szent Lászlótól napjainkig” című 2000–ben megjelent könyv 25–26. oldalán. /A három közül az egyik egy Kovács András nevű jólelkű kálvinista segítségével meg tudta menteni életét és ő volt az, aki a megrendítő eseményt kisvárdai plébánia anyakönyvébe is bejegyezte. (Ego quoque fuissem particeps, si in fuga me non salvassem in domo Kovács András calvinistae.)”

Kisvárda elfelejtett mártírja

Az eseményről, a Kisvárdai Plébánia honlapján a következőket olvashatjuk.

„Bocskai hajdúi 1605–ben Császlay István plébánost meggyilkolták és megcsonkított testét a kisanarcsi tóba dobták. (Kisvárda elfelejtett mártírja.) Ettől kezdve a XVIII. századig a reformátusok vették át a szentélyt is, a katolikusok pedig a vár kápolnájába szorultak.”

„Az ellenben tény, hogy Nyáry Pál és neje, Várday Kata (Kisvárda az asszony hozománya volt) örömmel és azonnal felhasználták az alkalmat, hogy a „szerencsésen” megürült plébániába a maguk lelkészét ültessék és a templomot felekezetük szolgálatába állítsák. (Addig bizonyára a környéken levő császári zsoldosok (Belgiojoso) miatt nem merték ezt megtenni.) Jó Császlay István tehát elvesztette kezét–lábát és belefojtatott a tóba anélkül, hogy halálát bárki vagy bármely törvény megbosszulta volna. Sőt még az az elégtétel se jutott osztályrészéül, hogy az utókor legalább, mint vértanút számon tartsa és gyászos, véres emlékét kegyelettel megülje.”

A most felújítás alatt lévő közösségi ház viselhetné Kisvárda mártír plébánosának a nevét: Császlay István Közösségi Ház.

- Vincze Péter -