A hőségben is a határban

Ibrány, Kertváros - Aki jószágot tart, annak nincs ünnepnapja, annak nincs hétvégéje.

Még akár Petőfi Sándort is idézhettük volna az elmúlt szombaton az Ibrányhoz tartozó Nagytanyán, hiszen a helyzet ugyanaz volt, mint a népszerű költő közismert elbeszélő költeményében: „Tüzesen süt le a nyári nap sugára / az ég tetejéről a juhászbojtárra”.

Az eltérés mindösszesen annyi volt, hogy a hetven­esztendős Bodnár Józsefet már nem lehetett bojtárnak nevezni, ottjártamkor pedig éppen egy kis akácosban kerestek hűvös menedéket az állatok a gondozójukkal együtt.

Kiegészítő jövedelem

– Összesen 115 jószágom van, de néhány otthon maradt a bárányokkal együtt – mondta el érdeklődésünkre Bodnár József. – Ez a szombati időjárás most elviselhetőbb, de a csütörtök és a péntek bizony fogós volt, a nagy forróságot az állatok is nehezebben viselik el. Fordultunk egyet a határban, aztán az állatok bejöttek ide a hűvösbe. Délben hazamegyünk, megitatom őket, aztán délután megint kijövünk. Ezt a munkát csak úgy lehet végezni, ha nagy bennünk az állatszeretet. Volt olyan időszak, amikor 220 juhom volt. Amíg bírom, csinálom. A nyugdíj nem sok, kell a kiegészítő jövedelem, hiszen muszáj fizetni a villanyt, a gázt. Naponta változik a legeltetés során megtett távolság, előfordul, hogy 15 kilométert vagy még annál is többet vándorolunk a határban.

Folyamatos foglalkozás

Vajon van-e a családban olyan személy, akinek majd egyszer átadhatja a juhászbotot?

– A legtöbbször a feleségem segít be az állattartással járó munkálatokba. A legnagyobb leányunokámat már nem érdeklik az állatok, a két fiúunokám pedig még nagyon pici, talán őket majd még „megfertőzhetem” az állatok szeretetével. Egy kívülálló szemével nézve unalmas lehet a pásztor munkája, pedig nem az, hiszen az állatokkal folyamatosan foglalkozni kell, mindig ügyelni kell rájuk. Bármi történhet például a lábukkal, a szerszámok mindig nálam vannak.

– Nem könnyű ez a munka, hiszen aki jószágot tart, annak nincs ünnepnapja, annak nincs hétvégéje, hiszen az állat enni kér akkor is – tette hozzá Bodnár József.

KM-MML