Egy pint a skót sörből és egy szép régi dal

Nincs olyan hónap, sokszor hét, hogy lapunk valamelyik oldalán ne írnánk róluk, ha csupán egy rövid hír erejéig is. Számos meghívást kapnak, ünnepek, falu- és városnapok gyakori vendégei. Aligha akad ma a megyében – vagy akár a megyehatárokon túl –, aki még ne hallotta volna őket muzsikálni, olykor andalítóan „döngicsélni”, ahogy egy szorgalmas dongóhoz illik. Márpedig a Dongó együttes szorgalmához nem férhet kétség. Eddig hat albumot jegyeznek – ami közel 100 eredeti szerzeményt jelent –, és már gőzerővel tervezik a hetediket, nyolcadikat, ami bármely zenekar becsületére válna. Nem csoda tehát, hogy a Dongó együttes 2019-ben felkerült a megyei Prima-díjra jelöltek listájára. Ha nem ennyire erős, más műfaji kategóriákat képviselő jelöltekkel kell „megmérkőzniük”, talán a Primák triászába is bekerülnek, ám így is sikerült egy vállalkozói különdíjat elhozniuk.

Vezetőjük, Balázsi Gyula 1999 óta áll az együttes élén. A civilben vegyészmérnök muzsikus remekül bánik a gitárral, és a lemezeken megmutatkozó kulturális hagyomány és érték egyik meghatározó képviselője.

Az első sikerek

– Kezdetben hárman, Bálint Pál, Martinovszky István és jómagam muzsikáltunk együtt ifjúsági klubokban, táborokban, különféle rendezvényeken. Főképpen protest songokban „utaztunk”. Először 1982-ben hívtuk fel magunkra a figyelmet Székesfehérvárott, egy országos dalostalálkozó dobogójának a második fokára állva, majd 1985-ben egy Békedal pályázaton bekerültünk a legjobb 12 dalszerző közé. A Dallal a békéért című számmal egy kazettán lehettünk például Varga Miklós Vén Európájával.

Megfiatalodott a zenekar

Később játszott velünk Járdán Károly, Jónás Tibor, majd Vannai László és Romanovits István – ez utóbbi már zenét is írt –, és lassan a versmegzenésítés irányába fordultunk. Úgy gondoltuk, a vers önmagában magas színvonalat képvisel, és mi erre az értékre akartuk ráépíteni a dalainkat – indultunk el Balázsi Gyulával a gyökerektől.

Első lemezükkel, az Ugróiskolával stílszerűen sikerült beugraniuk az előadóművészek sorába, azután kiváló együttessé avanzsáltak, felfigyelt rájuk a Kaláka együttes. Ám az igazi kitörés csak 1999 után jött el, további lemezek sorát indítva, a csapat fiatalítása is akkor kezdődött. Az utolsó mohikán, Balázsi Gyula mellett ma is jól képzett társakat találunk, úgymint a hegedűk és ritmushangszerek szelídítőjét, Fazekas Bernadettet, az oboán és furulyákon játszó Kerék Annamáriát, a gitároknál pedig Papp Csabát és Korponai Tibort. Tibor a mandolinnal és a szintetizátorral is jó viszonyt ápol. Valamennyien énekelnek, koncertjeiken időnként a blockflötét és a harmonikát is megszólaltatják.

– Ma már nem könnyű a klipeken felnőtt, minél látványosabbra és pergőbbre vágyó fiataloknak megfelelni, mély mondanivalót is kínálva. De Nemes-Nagy Ágnes, Kányádi Sándor vagy Zelk Zoltán verseit azért még ma is sokan szeretik, és nem csak a gyerekek.

– A Napsugárhívogató című albumunk aranylemez lett, nincs olyan év, hogy ne kerülne elő a rádióban, és az új lemezeinkkel – amelynek a felvételénél a régi zenészek is közreműködtek – nemegyszer a televízió képernyőjére is felkerültünk.

Mesejátékot is írtak

Mivel sok olyan számuk volt, ami egy-egy téma köré szerveződik, Hópelyhek tánca címmel összegyűjtöttek egy csokorra való, a karácsonyi ünnepkörhöz illő dalt, az Itthon ez hazában 50 percben foglalja össze a magyar történelmet. A Hazát féltő című (szintén bearanyozódott) lemezük zenei anyaga pedig – némi verses és néptáncos körítéssel – méltó alapanyaga lehet egy-egy március 15-ei vagy egy október 23-ai ünnepségnek. Legutóbb a tokaji közönséget kápráztatták el október 23-án, bevésve nevüket a hegyaljai közönség emlékezetébe is.

– Nem nagyképűség, de másnak ilyen típusú műsorai nincsenek, mint ahogy Robert Burns verseinek megzenésítésére sem vállalkozott eddig még senki rajtunk kívül. És már készül a felnőtteknek is szóló Paripám csodaszép pejkó című lemez, és hamarosan album lehet a Pávamese című új mesejátékunkból – pillantottunk a jövőbe.

Az utóbbihoz csak annyit, hogy az interaktív, a gyerekeket megmozgató mesejátékot a szerencsések már láthatták a Sóstói Múzeumfaluban, és megtapasztalhatták, hogy a Dongó együttes tagjai prózában sem tehetségtelenek, remekül kamatoztatják az eddig rejtett színészi képességeiket.

MJ