A székely hadosztály emléke

Tizenegyedik alkalommal emlékeztek meg Nyíregyházán a Székely Hadosztályról. Az első ilyen rendezvény 2013-ban volt Kovács Zoltán javaslatára, akinek édesapja a hadosztályban harcolt az Erdélybe benyomuló románok ellen. A Trianon Társaság városi szervezete kezdeményezésére 2015-ben a hadosztály, 2018-ban pedig Vén Zoltán aranysarkantyús vitéz emléktáblája került fel a vármegyeháza épületére.
A Rákóczi Szövetség és a Trianon Társaság helyi szervezeteinek felhívására a magyar és székely zászlóval feldíszített első világháborús emlékműnél, a Honvédsuli kadétjainak díszőrsége mellett gyűltek össze az emlékezők. A Székely Hadosztály indulója és a Himnusz elhangzása után Dalmay Árpád, a két szervezet elnöke köszöntötte a megjelenteket.

Elmondta: emlékezni és ünnepelni jöttek össze. Emlékezni egy olyan történelmi eseményre, amely az első világháborút követő összeomlás után pár nap híján öt hónapra némi reménysugár volt a káoszba zuhant országban. Röviden ismertette az 1918. december 1-jén megalakult hadosztály létrejöttének történetét, harcait, elmondta, hogy Kratochvil Károly ezredes parancsnokságával a román és a vörös hadsereg ellen kétfrontos harcot vívó székelyek 1919. április 26-án Demecserben kénytelenek voltak letenni a fegyvert. Beszélt Vén Zoltán első világháborús hősről, a hadosztály főhadnagyáról, aki a brassói román internálótáborból való szabadulása után 1922-től 1939-ig Nyíregyházán teljesített katonai szolgálatot, ezredesi rangot kapott, tevékenyen részt vett a város közéletében.
Baracsi Endre, a vármegyei közgyűlés alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket, beszélt az ilyen jellegű megemlékezések fontosságáról. Mint hangsúlyozta: ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak. Wass Albert egyik szép verséből idézve zárta beszédét.
Professzor vitéz Iváncsó István, a Vitézi Rend vármegyei törzskapitányságának székkapitánya, görögkatolikus pap beszédében méltatta a hadosztály hőstettét, példamutatását, a haza szolgálatának fontosságát. Köszöntőjét a magyar Hiszekeggyel, a Vitézi Rend imádságával és hitvallásával fejezte be.
Kovács Zoltán édesapja életének azt a szakaszát idézte fel, amikor a Székely Hadosztály szakaszvezetőjeként a Szatmártól Aradig tartó fronton küzdött az ország függetlenségének és területi épségének megtartásáért.
A résztvevők a két emléktáblánál elhelyezték a Vitézi Rend, a Hadkiegészítő és Toborzó Iroda, a Magyarok Szövetsége, a Rákóczi Szövetség és a Trianon Társaság koszorúit, majd együtt elénekelték a székely himnuszt.