Visszatekintő - Életmű: olimpiák és kupák

Nyíregyháza - Mocsai Lajos pályafutásában minden tíz évnek voltak nagyon komoly sikermomentumai. Válogatás 2014. legérdekesebb interjúiból.

Nyíregyházán járt 2014-ben Mocsai Lajos, a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya a csapatával.

Korábban felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi harmincon túli vagy már a harmincas éveit megközelítő generáció mögött nagy lyuk tátong, szinte teljesen kimaradt a húszas évei derekán járó, legjobb korban lévő középgeneráció. Mekkora veszélyeket rejteget ez magában?

Mocsai Lajos: Amennyiben az olimpiáig versenyben tudunk maradni, akkor nagyon fontos, hogy megőrizzük a harmincon felülieket, és a lassan harmincas korosztályt. Utóbbiakat Nyíregyházán is jól ismerhetik, hiszen kilenc évvel ezelőtt Mikler Roland, Zubai Szabolcs, Császár Gábor és társaik éppen itt szerezték meg a junior korosztály világbajnoki bronzérmét. Az utánuk következő generációban egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány, nemzetközi szinten is számottevő játékost neveltünk ki, annyira hiányos az őket követő hét-nyolc év. Hogy ennek mi az oka? Nyilvánvalóan az, hogy az utánpótláson nem volt akkora hangsúly, illetve vélhetően a tehetségek egy része elveszett.

Nyíregyházán is számos nagy csatát átélt a férfi és női válogatott szövetségi kapitányaként. Örül a szíve, amikor arról hall, hogy megújul a Bujtosi Szabadidő Csarnok?

Mocsai Lajos: Hogyne, hiszen így talán nem fordulhat az elő, mint néhány éve, amikor a Veszprém edzőjeként kupameccsen itt járva tizennégy és fél fok volt a teremben, és a játékvezetők azt kérdezték tőlünk, hogy akarunk-e játszani. Komolyra fordítva, a sportágnak minden ilyen létesítményre és bázisra szüksége van. Itt-tartózkodásunk alatt értesültünk róla, komolyan azt szeretnék Nyíregyházán, hogy újra NB I-es férficsapata legyen a városnak, és ennek is nagyon örülök.

Már 1982-ben BEK-et nyert a Vasas női csapatával, az azóta eltelt több mint harminc év is egy önálló életpálya, és még mindig a sportágban csúcsot jelentő pozíciót tölti be, miközben akadémiát irányít, tanít és nem mellesleg nagy családja is van. Meddig lehet ezt így bírni?

Mocsai Lajos: Nemrégiben töltöttem be a hatvanadik életévemet, volt lehetőségem egy kicsit visszapillantani. Úgy gondolom, tényleg sikertörténetként tekinthetek életem ezen részére, hiszen huszon­nyolc évesen BEK-győztes csapatot irányítottam, nyertem öt európai kupát, egyedüli magyarként tíz évig dolgozhattam a Bundesligában, tizenhét évig töltöttem, illetve töltöm be még ma is a férfi vagy női szövetségi kapitányi posztot. Négy olimpián és tizenhat más világversenyen vettem részt. Ahogy mondta, ezek mellett tanítok is, van négy gyermekünk, jönnek az unokák, gyarapodik a család. Minden tíz évemnek voltak nagyon komoly sikermomentumai, ehhez is gratuláltak azok, akik a születésnapomon köszöntöttek. Én is úgy tekintek erre, mint egy életműre.

KM-BT