2008.05.01. 18:32

Csanyiki majális: gulyás és bugyogó

<p>Miskolc - Képek a csanyiki majálisról. Hol van már a Színyei-festményből áradó finom elegancia?! A vadasparki bejárat felől érkezünk, s nem akarunk hinni a szemünknek: fehérnemű-, edény-, szőnyeg- és függönyárusok tömkelege nyitja a sort... <dia width="900" height="700" alt="Csanyiki majális: gulyás és bugyogó 2008.05.01."><a href="about:blank" onclick="return open_window( /pubs/Bildserie/Csanyiki_maj_lis__guly_s__s_bugyog__2008_05/index.shtml , SERIE ,900,700)"><img src="http://apps.szon.hu/bilder/icons/kamera.png" border="0" width="13" height="13" alt="Csanyiki majális: gulyás és bugyogó 2008.05.01." /></a></dia> <a href="http://video.boon.hu/members.boon_szerkesztoseg/Majalis-a-csanyikban.wmv/viewer.html" target="_blank"><IMG height="13" src="http://www.boon.hu/bilder/icons/video.png" width="13" border="0" widht="13" /></a></p>

A vadasparki bejárat felől érkezünk, s nem akarunk hinni a szemünknek: fehérnemű-, edény-, szőnyeg- és függönyárusok tömkelege nyitja a sort, kétfelől. Ilyenre egyikünk sem emlékszik korábbi majálisokról. Hiába keresünk viszont virslit, a régmúlt május elsejék elmaradhatatlan kellékét, nem akadunk rá. Nem mintha nem volna mit enni, csak éppen mást: gulyáson, lángoson és pörköltön túl például az immár nemzetközivé lett gyrost és hamburgert.

Fél tizenegy: koszorúz a Munkáspárt. Több mint kellemetlen: bár állítólag az MSZP irodavezetője megígérte, még a Himnusz idejére sem állítják le a színpadi koncertet. Műsor után Káli Sándornál reklamálnak. Neki nem szólt senki, mondja a polgármester. - „Majd jövőre máshogy csináljuk.”
Külön sátrakban a pártok. De ismert arcok, párt- ás városvezetők mindenütt feltűnnek. Csak lazán, könnyedén!

Fent és lent

A felső színpad előtt főként fiatalok, ők nyilván jobban bírják a decibeleket. Az alsó körül inkább a szépkorúak üldögélnek. Maguk az előadók sem mai gyerekek, mégis fürgén járják a botostáncot, s csak úgy seregnek-forognak a népviseletben az asszonyok.
Egy hölgy saját életét rímekbe szedve olvassa fel, mire az addig görbebotra támaszkodó költő, amilyen gyorsan csak képes, elhagyja a terepet.
- Ez az egyetlen, amivel biztosan el lehet kergetni - mormogja nekünk. - Mint anno a csasztuskák, bár ebben legalább van őszinte érzelem.

Ünnep, munka nélkül

Kiss Jánosné (70), vele ellentétben, láthatóan mindent élvez, ami a színpadon, illetve ami körülötte történik.
- Az egész család tudja, hogy az év minden napján számíthatnak rám, egyedül május elsején és augusztus huszadikán nem. Ilyenkor nekem jönnöm kell, ki a szabadba, élvezem a forgatagot.
- Bizony, a feleségem nagyon kedveli a nyüzsgést - nyomatékosítja a férje. Ő kevésbé szereti, viszont a feleségét igen, így mindenkor elkíséri. Mindketten a Mivíz dolgozói voltak, így jó sok felvonulást, majálist együtt éltek át.
- Lehet, ha korábban megkérdik, mi jut eszembe arról, hogy május elseje, rávágom, hogy a munka ünnepe. De igazából nekem mindig a majális volt a lényege: a tavaszünnep. Az volt gyermekkoromban is, amikor még Zalkodon éltem. S tán ha jégeső esne, az sem tarthatna vissza - mondja nevetve.

Fufi és még nyolcan

Színyeimajálisának modern változatára is rábukkanunk. A zöld fűben piknikező csapatból négyen osztálytársak a Berzeviczyben, a többiek a barátaik. A társaság néha módosul, Fufi kutyát kivéve. Ketten a tűz és a már fölötte rotyogó bogrács körül szorgoskodnak, egy leány krumplit hámoz, a többiek nézik. A különös „munkamegosztásnak” oka van.
- Egyetlen kést hoztunk magunkkal - mondja nevetve a hámozós lány, Lengyel Mónika. - Na, ezzel jó kis hírnevet szerzünk az iskolánknak, ha megjelenik, hogy ennyi eszünk van, így elindulni gulyást főzni!
Elmesélik, hogy le akarták rövidíteni az utat, de eltévedtek, így jó sokat gyalogoltak, semmi kedvük belemenni a forgatagba. Koszorúzás, pártsátrak?
- Láttuk a polgármestert, ebből gondoljuk, hogy ilyen is van. Meg osztottak itt valamilyen brossúrákat, azokkal sikerült tüzet gyújtanunk. Őszintén? Nekünk a május elseje a szünetet jelenti. Felvonulni pedig legfeljebb a szüleink jártak, mi pedig csak a Koltai-filmben láttunk ilyet. A Csocsóban.

Kapcsolódó cikkek: