Jegyzet: Segítség, csoda

"Bíztunk benne, de nem reméltük." Ezt mondta az édesanya, aki kiskamasz lánya mellé még három gyerkőcöt kapott ajándékba a sorstól - Szalóczi Katalin jegyzeteÖröm volt persze, amikor tudatosult benne, hogy a várva várt újabb gyermekáldás során nem is egy, de három újszülöttel lesz gazdagabb a család. No meg aggódás: meg tudnak-e felelni párjával a hirtelen megnövekedett feladatnak. Az apa csak az ikrek pocakbeli létének közepe táján döbbent rá: a tripla atyai büszkeségen túl a feladatok is háromszorosára nőnek, s ennek egy "de hiszen akkor még biliből is hármat kell vennünk!" felkiáltással adott kifejezést.

Mi, kívülállók, együttérzőn gondolunk arra is, milyen aggodalommal járhatott a kiviselése a terhességnek, vajon mind egészségesen jönnek-e világra? S milyen áldozattal, hiszen az édesanya szinte mindvégig kórházban volt. És mégis: mindez semmi ahhoz képest, ami akkor törhetett rá a hirtelen nagycsaládossá lett párra, amikor azzal szembesült: a kicsinyek egyike félelmetes betegségben szenved, agydaganata van. Mit érezhettek az operáció előtt, alatt, majd pedig akkor, mikor kiderült: a beavatkozás úgyszólván hiábavaló volt?! Mekkora lélekerő kellett átlendülni mindezen, s hinni egy újabb kedvező fordulatban?!

Csoda-e, ha nem bíztak benne, csak remélték, hogy mások mindezt megérthetik mindezt? Csoda-e, ha csodaként élik meg a már nem is "kívülállók" segíteni akarását?

- Szalóczi Katalin -

[email protected]