A lelki egészség és a boldogság nem más, mint pozitív érzelmekkel teli aktivitás

Nyíregyháza - Október 10. a lelki egészség világnapja – ennek apropóján kérdeztük Lévai Ágnes Melinda pszichológust. Interjú.

A lelki egészség egy olyan állapot, amikor minőségi életet élhet az ember. Sokan úgy vélik, a teljes lelki harmóniát lehetetlen elérni, nem létezik, csak egy idea. Mások éppen ezt a felfogást tartják pesszimistának. Abban nincs vita, hogy a borúlátás egyik fő okozója a mai feladatokkal terhelt, teljesítményorientált világ, amelyben igazán fontos szerepe lenne a mentális egészségnek: hogyan is tudnánk helytállni a munkában, a családban, a társas kapcsolatokban, ha folyton stresszesek, fáradtak és fásultak vagyunk?

Az utóbbi egy évtizedben számos vizsgálat alátámasztja, hogy Magyarország különösen érintett a depresszióban. Mi ennek az oka?

Lévai Ágnes Melinda: Érdemes különválasztani a diagnosztizált és kezelt depresszióval élő betegeket, illetve azokat, akik magukat annak vallják. Időnként minden ember érezhet mélységes szomorúságot, amely a mindennapi életben elkerülhetetlen, megélt veszteségeink velejárója. A depresszió ettől különbözik: amikor az ember torzítva észleli a valóságot, önmagát és a jövőjét, felnagyítja a valós problémát. Hosszan fennálló levertségnél, kedvtelenségnél, gyakran visszatérő, indokolatlan szomorúságnál gyanakodhatunk depresszióra. Hiba volna egyetlen okot megjelölni, hiszen klinikai kutatások igazolják, hogy a depresszió kialakulásában több tényező játszhat szerepet, s ha minél több fennáll, annál valószínűbb a betegség. A biológiai háttér, a pszichoszociális tényezők, traumatizált gyermekkor, kötődési elégtelenségek, korai veszteségek miatt sérülékenység alakulhat ki a depresszióra. Kortól, nemtől függetlenül érdemes úgy megerősödni, hogy az életben adódó stresszforrások ne befolyásolják a lélek egészségét.

Az optimizmus azt jelenti, hogy megválasztjuk, milyennek látjuk a világot?

Lévai Ágnes Melinda: A tudományos pszichológia is sokat foglalkozik a pozitív gondolkodással, vagyis inkább a pozitív életszemlélettel. Ez sok félreértés tisztázására ad lehetőséget. Ilyen tévedés például, hogy az optimista ember kizárólag pozitív dolgokra gondol, nincsenek negatív érzelmei, gondolatai még fájdalmas, krízishelyzetben sem. Létezik persze irreális optimizmus is, amikor valaki a saját helyzetét sokkal bizakodóbban látja, mint másokét, ugyanolyan szituációban. A kiegyensúlyozott, jól beszabályozott emberek viszonylag pontosan észlelik önmagukat, viselkedésüket, képesek jól felmérni kompetenciahatáraikat, és kontrollt gyakorolnak jövőjük felett. Az embernek minden nap szembe kell néznie bizonyos helyzetekkel. Kihívást jelentenek a kritikus stressz-szituációk, de olykor az örömteli helyzetek is. Nem mindig könnyű ezekkel elboldogulni, és másként reagál a pesszimista, ugyancsak másként az optimista ember. A különbség a helyzet értékelésében, a várható következmény elővetítésében van. Az optimista nem attól derűlátó, hogy nem fogadja el a kudarcok lehetőségét, tagadja a rossz történéseket, és kizár minden őt ért negatív hatást, hanem bízik abban, és képesnek tartja önmagát arra, hogy a nehezebb helyzetekben sem omlik össze, sikeresen megbirkózik a negatív eseményekkel és érzésekkel. A pozitív hatásoknak pedig önfeledten tudja átadja magát, tud örülni. Az optimista elsősorban abban a tudatban él, hogy aktívan befolyásolni tudja a körülötte történő eseményeket, és önmagától várja a megoldást, jellemzően egészséges önbizalommal bír.

A lelki betegségeket hajlamosabbak az emberek a szőnyeg alá söpörni, még ha fel is teszik magunknak a kérdést: minden rendben megy? Mégsem akarják tudomásul venni, ha a lelkük sérül.

Lévai Ágnes Melinda: Az embert gyakran érik sérelmek, kudarcok, szörnyű tragédiák, ezekkel együtt jár a fájdalom és sok más érzés. Mindez nem jelenti azt, hogy aki krízist élt át, lelki beteg. Annyit jelent, hogy abban az időszakban lelki megpróbáltatásokon megy keresztül. Ezeket az állapotokat én inkább megterhelő élethelyzeteknek nevezném, nem pedig betegségnek. Egy-egy trauma során előfordul, hogy kevésbé vagyunk képesek szembenézni a valósággal, mert az túlságosan fájdalmas, s úgynevezett énvédő mechanizmusokat alkalmazunk. Érdemes megkérdezni magunktól a fenti kérdést, vagy odafordulni a környezetünkben lévőkhöz, ha valami szokatlant tapasztalunk. Nem mindig könnyű megtenni, farkasszemet nézni a problémával, de megéri, hogy ne sérüljünk tovább.

Az egészségügyben a prevenció elsősorban a testi betegségek megelőzésére fókuszál, tízszer többet hallunk a fizikai értelemben vett életmódváltásról, és annak pozitív hatásairól, mint a lelki harmónia elérésének útjáról, holott éppen a mentális egészség óvná meg az embert súlyos, akár gyógyíthatatlan betegségektől.

Lévai Ágnes Melinda: Igen, a tudomány erőteljesen el kezdett foglalkozni a testi betegségek lelki hátterével. Természetesen egy krónikus betegségnél vagy daganat kialakulásánál számtalan tényező szerepet játszik, de kétségen kívüli, hogy a lelki jólét befolyásolja testünk működését. Az ideális az lenne, ha testünkkel és lelkünkkel egyaránt eleget tudnánk törődni, mert ha ez az egyensúly megbomlik, nehéz visszaállítani. Állandósul a boldogtalanság érzése, a mély szomorúság, a stressz, amely egy idő után betegséget ölt. A lelki válságok, az életvezetési hibák mind-mind okozhatnak tüneteket, szervi bajokat, ezért sokan úgy gondolkodnak, hogy a lelkünk ugyanannyi figyelmet igényel és érdemel, mint a testünk. Az ember hajlamos a halogatásra, s – tapasztalataim alapján – ha már tüneteket észlel, akkor kopogtat a pszichológus ajtaján. Nem biztos, hogy ezt érdemes megvárni, a „túlvállaltam magam” vagy „a nem tudom megemészteni a történteket” gondolata már jelezheti a lelki egyensúly megbillenését.

Van valami forradalmian új, szupersebességgel száguldó, bizonyos értelemben lélekromboló emberi találmány: a digitális eszközök világa. A pszichológusok közül sokan mondják, hogy a következő évtizedekben a kütyük túlzott használata csak fokozni fogja az elmagányosodást, kihűti a társas kapcsolatokat. A virtuális tér lehet az emberi lélek gyilkosa? Mit gondol erről?

Lévai Ágnes Melinda: Sokat beszélünk a virtuális világ veszélyeiről, a valóságos térben történő elmagányosodásról. Ebben az értelemben valóban más működési módokat, viselkedésrepertoárt alakítunk ki, igazodva az online tér elvárásaihoz és felkínált lehetőségeihez. Ezeket kódolják már az egészen kicsi gyerekek is. Emojival fejezzük ki az aktuális hangulatainkat, rövidítéseket használva közlünk gondolatokat. A chat-ek, hozzászólások bátor odamondogatásra adnak lehetőséget, ugyanitt nem tudjuk, kivel ismerkedünk meg valójában, kivel kötünk barátságot. S még sorolhatnám a virtuális kommunikáció jellemzőit, veszélyeit. Pszichológiai szempontból egy egészséges egyensúly kialakítása lenne a cél. S jöhet a kérdés: mi az egészséges? A digitális világ teljes elutasításával sok mindentől megfoszthatjuk magunkat. Egy mértéktartó magatartással törekedni kell az offline térben való kapcsolataink ápolására: a személyes beszélgetéseket nem helyettesíthetik gyors netes üzenetváltások, s fel kell fedezni, hogy milyen közösségben kikapcsolódni, keressünk olyan időtöltést, amely megakadályozza az arányok eltolódását. Ugyanakkor ne tévesszük szem elől az internet előnyeit sem. Új kutatások hódítanak teret, szakmák, pályakarrierek épülnek fel a digitális eszközök fejlődésének köszönhetően, mindezek által új képességek birtokába is kerülünk. A hétköznapokban könnyedén elérhetővé válik bármi, egy kattintással megtalálunk információkat, felkutathatók régi ismerősök, és a világ egymástól távol eső részein nyújthatnak segítő kezet egymásnak az emberek. Ezek az előnyök pszichológiai értelemben is kamatoztathatók.

Ön szerint létezik fenntartható boldogság?

Lévai Ágnes Melinda: Eddigi beszélgetésünk mind arra mutat, miként lehetünk boldogok. S hogy ez fenntartható-e? A boldogság nem más, mint pozitív érzelmekkel jellemezhető aktivitás. Ebből is kiderül, hogy nekünk is tennünk kell érte. Egészen a megelégedettségtől az örömön át sokféle jó érzés kiválthatja a boldogság­érzést, amelynek intenzitása is igen változatos lehet. A boldogság mindenkinek mást jelent. Az a szándék, hogy igyekszünk megteremteni belső békénket, odafigyelünk önmagunkra, ápoljuk a lelkünket, segít fenntartani a boldogság állapotát.

A lelki egészség kérdése több tudományterület felől is megközelíthető. A szociológia a társadalmi folyamatokat és az egyén környezetét vizsgálja, a pszichológia a személy belső világát, viselkedését, az orvostan az idegrendszer állapotát. Van közös metszéspont?

Lévai Ágnes Melinda: Bizonyára több is van, és nem tudjuk kivonni magunkat a társadalomban tapasztaltak alól. A szociális-gazdasági körülmények befolyásolják a mentális jólétet, nem tudunk függetlenedni embertársaink reakcióitól, a közvetlenül bennünket ért impulzusoktól, ezek mind-mind hatással vannak a saját belső lelki történéseinkre. A neuropszichológusok elsődlegesen a központi idegrendszer működési zavarai nyomán fellépő pszichés problémákat ismerik fel és kezelik, ezáltal hatékonyan támogatják a gyógyító és a fejlesztő munkát, amely hozzájárul az egyén mentális egészségének helyreállításához, sikeres beilleszkedéséhez a társadalomba.

Mitől függ egy társadalom lelki egészségének jövője?

Lévai Ágnes Melinda: A társadalmi-kulturális azonosságtudat erősítése, a kiszámíthatóság, a biztonságérzet megléte csökkenti az egyénekben a szorongásszintet. A kevesebb ­stressz kevesebb lelki eredetű betegséget eredményez, az emberek jobban érzik magukat a bőrükben. Ha az együttgondolkodás képessége kerül előtérbe a rivalizálással és az individuális hozzáállással szemben, tovább javul az egyén és egy közösség lelki komfortérzete. A társas támasz megélése, a család megtartó ereje mindenki számára nélkülözhetetlen, amiért egyenként a saját életünkben is felelősséget kell vállalnunk.

- Kanalas Ottilia -