Nézőpont: Fuvallat

Bűzben fogant szép napjaink immár újra eljöttenek; ahogy azt írni szoktuk, minden ősszel akad néhány szagos időszak a cívisvárosban, és minden esztendőben, ha elkezdjük bottal ütni a szagnyomokat (a képzavarüldözők bosszantására is), mindig kiderül, hogy nem derül ki semmi, azaz sosem nyerünk egyértelmű és megnyugtató választ, talán azért is, mint a régi Beatrice-dalban: mindenki majd úgy tesz, mintha nem ő volna. Fábián György jegyzeteCivilizációs ártalom ez, jó dolgunkban; nem tud a városi ember szellőztetni, ruhát teregetni bűzfolyás idején, beleeszi magát a savanyú förtelem a szövetbe, az orrfacsargást már akár le is tudnánk nyelni, bezzeg, amikor kisül a jó friss cipó, amelyhez a trágyázott földeken terem a gabona, az már tetszik az orrunknak, ugye.

Ne áltassuk magunkat: a termodinamika törvényszerűségeitől némiképp elrugaszkodva, azt mondhatjuk, a mi finom emberi ápoltságunk napról napra történő megőrzése, megújítása az élőhelyünk más-más fertályain sokkal nagyobb mértékű bűznövekedéssel jár. De vajon meddig folytatódhat mindez, és meddig tartanak majd a jóillatú hétköznapi reggelek, a kávégőzölgés, az arcvíz? Majd amikor az ember is csupán egy fuvallat lesz az őszben, miután igyekeztek minél előbb beforgatni a földbe, hiszen akkor igazán hatékony a művelet.