Jegyzet: Kiló a lóláb

Lassan a teljes mívelt Európa megízleli a nyereg alatt puhított hús fogyasztásának üdvét, húzódik szélesre a kaján vigyor az arcunkon, amikor újabb és újabb híreit halljuk a lóhúsbotránynak, és persze kijavítjuk magunkat, hiszen ez a hús magától puhult a nyereg alatt, ráadásul még in vivo, azaz élő szövetben, még mielőtt henteskéz illette volna. Fábián György jegyzete. Pattog a labda, Franciahontól Romániáig, Hellász földjétől a vikingek félszigetéig. Amikor a legutóbb eleresztettünk pár ironikus megjegyzést az élelmiszerlánc eme megroppanása kapcsán, akkor azzal zártuk: „mindez (…) vajon azt vetíti előre, hogy a tápanyagforrások szűkülése esetén ötletekben nem lesz hiány az utókor számára az előremutató alternatív táplálkozási megoldásokat illetően?” Ne bocsátkozzunk jóslatokba, de ekképp elgondolkodtató lehet a legutóbbi hír: az ottani szakminiszter közlése szerint „a lóhúsbotrány miatt a forgalomból Franciaországban kivont ételkészítményeket karitatív szervezetek kioszthatják a rászorulóknak”.

Ismét krampuszmosoly feszülvén a szánkra, úgy vélhetnénk: pár év múlva valaki büntetés helyett díjat fog kapni, mert emígyen feltalálta a drága marhahús kiváltásának módját, s nemsoká azt kérdezheti a hentes a pultnál: Kiló a lóláb?

- Fábián György -