Egyre kevesebb kenyeret eszünk

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Az életvitelszerűen Magyarországon élő (az itt honos) háztartásokban élők egy főre jutó éves kenyérfogyasztása 39 kilogramm volt 2012-ben. Ez a tíz évvel korábbinál lényegesen, 23 kilogrammal kevesebb.

A háztartásokban elfogyasztott péksütemények mennyisége ugyanakkor alig változott – fejenként évente 10-11 kilogramm körüli volt –, és csak kissé mérséklődött az egyéb cereáliák (úgymint rizs, száraztészta, liszt, dara, cukrászsütemények, édes­ipari lisztes áruk) fogyasztása – tájékoztatta lapunkat Malakucziné Póka Mária, a Központi Statisztikai Hivatal debreceni főosztályának főosztályvezetője.

A szakember szerint a cereáliák háztartásokban felhasznált mennyiségének csökkenését alapvetően a kenyérfogyasztás visszaesése magyarázza.

– Ez a folyamat, a másik fő szénhidrátforrás, a cukor visszaszorulásával együttesen azt eredményezte, hogy hazánkban a 2010-es évekre a szénhidrátfogyasztás átlagosan már a kívánatos szint körül alakult. A fehérje- és főként a zsírfogyasztás azonban még mindig jóval az ajánlott mennyiség feletti, az e területen tapasztalt kedvező változások ellenére. Így átlagosan a szükségesnél továbbra is nagyobb (bő tizedével) az egy főre jutó energia bevitel – mondta Malakucziné Póka Mária.

Ennek és a mozgásszegény életmódnak tudható be, hogy a legutóbbi, 2009. évi egészségfelvételnél a szakemberek mérései szerint a magyar lakosság több mint hattizede volt túlsúlyos vagy elhízott. Ugyanakkor a lakosság csupán kéttizede tartotta magát annak, ami – más országoknak ugyancsak az egyéni értékítéleten alapuló felvételei alapján – európai összehasonlításban kifejezetten magas. A szakemberek által megállapított és a saját értelmezés szerinti igen jelentős eltérés azonban arra enged következtetni, hogy az önértékelés (legalábbis a túlsúly vonatkozásában) meglehetősen szubjektív lehet más országokban is.

Üzleti szempontok

A kenyérfogyasztással kapcsolatban számos, egymásnak ellentmondó, gyakran üzleti szempontok által vezérelt vélemény lát napvilágot. A táplálkozástudomány avatott szakemberei szerint a táplálkozási piramis alján a víz, majd a cereáliák, a zöldségek és gyümölcsök helyezkednek el, ami azt jelenti, hogy ezekre van legnagyobb mennyiségben szükségünk. Összes energiabevitelünk felét, a fehérjebevitel hasonlóan magas hányadát gabonafélékből biztosítjuk, melyek komplex szénhidrátokat tartalmaznak, fontos fehérje-, vitamin-, ásványianyag-források, és rostokban gazdag élelmiszerek. A teljes kiőrlésű gabonából sütött kenyeret szervezetünk szinte teljes egészében hasznosítani tudja. A kenyérkínálat gazdag, ezzel együtt a termékek ára is jelentősen különbözik.

A kenyérfogyasztás mennyiségi és minőségi jellemzőiben tükröződnek a jövedelmi különbségek, bár az utóbbiakra a rendelkezésre álló adatok alapján csak áttételesen tudunk következtetni. A jövedelem nagysága szerint tíz azonos létszámú csoportba sorolva a háztartásban élőket, a legkedvezőbb jövedelmi helyzetben lévő tíz százaléknál a legkisebb a fejenkénti kenyérfogyasztás (éves szinten 35 kilogramm). A legtöbb kenyeret (47 kilogrammot) a legkedvezőtlenebb helyzetű tíz százalék fogyasztja.

Hasonló összeg

A felső tizedben ugyanakkor a drágább termékeket vásárolják, így a két csoport egy főre vetítve éves szinten hasonló összeget, 11–12 ezer forintot költ el kenyérvásárlására. A felső jövedelmi tizedbe tartozók háztartásokban viszont 2,5-szer több péksüteményt (13 kilót) fogyaszt el egy háztartástag, mint az alsó tizedben, és az egységárak e termékeknél is jelentős minőségi különbséget mutatnak. Az egyéb cereáliákból ugyancsak a magasabb jövedelműek asztalára jutott több, így cereáliákból összességében is a kedvezőbb jövedelmi helyzetben lévők fogyasztottak többet. Egy főre számítva átlagosan naponta 11 dekagramm kenyér fogyott 2012-ben a háztartásokban. Ebben a számításban azok is benne vannak, akik nem, vagy alig esznek kenyeret, így sokan lehetnek azok, akik fogyasztása jóval e feletti.

Térségi összehasonlításban legtöbb kenyeret – 2012-ben fejenként évente 52 kilogrammot – a dél-alföldi háztartások fogyasztanak. A gazdaságilag ugyancsak gyengébb teljesítményt nyújtó Észak-Magyarországon, Észak-Alföldön és Dél-Dunántúlon szintén átlag feletti (45–47 kilogramm) volt a fogyasztás, a fejlettebb Nyugat- és Közép-Dunántúlon ennél mintegy 10 kg-mal kevesebb, Közép-Magyarországon – ahol a vidéki térségekhez képest kiugróan magas a jövedelem – csak 29 kiló, Budapesten pedig a hazai átlag csupán hattizede (24 kilogramm).

KM