Jegyzet: Keserű és édes

Mi leszel, ha nagy leszel? – tették fel oly sokszor nekem is gyermekkoromban a kérdést. Butaságnak tartottam, mivel honnan is tudná egy óvodás, egy általános iskolás, de akár egy gimnazista is, hogy mi szeretne lenni, hiszen annyi minden kavarog még egy ifjúban. M. Magyar László jegyzete. 

Butaság ide, butaság oda, ma már én is felteszem gyakran ezt a kérdést, ha gyermekekkel találkozom. Olykor jönnek is határozott válaszok, melyek között gyakran szerepel az orvosi, a pedagógusi, a katonai foglalkozás. S az elhivatottságot érzékeltetve, Katika meggyógyítja a babáit, Ilonka felolvas a plüssmackónak, Pityuka pedig sorra nyeri a csatákat a műanyag katonákkal. Néhány év után aztán kiderül, hogy Katika nem bírja a vér látványát, Ilonkának nincs türelme egyszerre húsz fiatallal foglalkozni, Pityuka pedig egészségi okok miatt nem lesz alkalmas a sorozáson.

Mennyi mindentől is függ, hogy milyen hivatás, szakma mellett döntenek a pályaválasztás előtt állók! S akkor még nem is említettem a család akaratát. Számos fiatal a szülei ráhatására tanul tovább, s aztán évekkel később rádöbben, hogy egyáltalán nem érdekli a rákényszerített középiskola, főiskola vagy egyetem. Teljesen más irányban újra kezdi tanulmányait, maga mögött hagyva néhány értelmetlenül elpazarolt évet.

Legyen bármi is a fiatalokból, egy dolgot szem előtt kell tartaniuk: a választott hivatást csak úgy tudják jól gyakorolni, ha alaposan felkészülnek rá, ha magabiztosak a megszerzett ismeretekben. Sohasem szabad feledniük: bár a tudás gyökere keserű, de gyümölcse édes!

M. Magyar László