Hajdú-Bihar

2014.10.18. 12:43

Vendégjegyzet: Látószög

<em>Utazol a buszon, érzed, hogy valami hozzáér a lábadhoz. Lenézel. Egy kutya az. Furcsa, piros hámban és pórázon. A póráz másik végén egy fekete szemüveges ember. Elmosolyodsz és két baráti szóval feloldod a helyzetet, hiszen látod, hogy egy vakvezető kutya és gazdája mellé sodort az élet.</em> Koleszár Péter vendégjegyzete.

Utazol a buszon, érzed, hogy valami hozzáér a lábadhoz. Lenézel. Egy kutya az. Furcsa, piros hámban és pórázon. A póráz másik végén egy fekete szemüveges ember. Elmosolyodsz és két baráti szóval feloldod a helyzetet, hiszen látod, hogy egy vakvezető kutya és gazdája mellé sodort az élet. Koleszár Péter vendégjegyzete.A kutya nélkül közlekedő, nem látó embertársunkkal azonban sokan távolságtartóak. Rosszabb esetben – a vakok számára bántó –szánalmukat sem rejtegetik. A Fehér Bot napján, október 15-én sok-sok olyan esemény volt országszerte, amely a vakok és látássérültek mindennapos gondjaira, életük problémáira igyekezett a figyelmet felhívni. Így például a Nemzeti Múzeumban, Budapesten a Lions jószolgálati szervezet kezdeményezésére egy érzékenyítő nap került megrendezésre.

Bekötött szemmel a látók kipróbálhatták, hogy milyen kutyával vagy fehér bottal közlekedni, milyen úgy átkelni egy zebrán, hogy nem tudjuk, villog-e már az átkelést engedélyező zöld lámpa, de lehetőség nyílt arra is, hogy tabuk nélkül kérdezzünk, beszélgessünk a vakságról, a mindennapokról a születésük óta nem látó emberekkel. A nap végén erről az eseményről fáradt, de életvidám miskolci vak barátommal kettesben utaztunk haza. Igyekeztem megtudni tőle: ő vajon látja-e értelmét ezeknek az érzékenyítő eseményeknek?

„Ha valamit látok, akkor ez az!” – válaszolt nevetve, ezzel jelezve, hogy vidáman is lehet vakként megélni a mindennapokat. „Sokan kipróbálják ezeken az eseményeken, hogy milyen a látásnélküliség. Sokan közülük sosem felejtik el ezt az élményt. Egyre többen a vak embert meglátva segítő kezet nyújtanak. Kérdés nélkül megmondják, hogy épp hányas számú busz érkezik a távolban, segítenek a kukorica- és babkonzervet megkülönböztetni a boltban, és egyre kevesebben rángatnak jó szándékból, hanem szakszerűen segítenek a zebrán átkelni.

Mi, vakok nem kérünk nagy és teljesíthetetlen dolgokat a látóktól, de kéréseinket el kell tudnunk mondani nekik valahol. Erre is kiválóak ezek a rendezvények” – válaszolta. Meggyőzött. Ők látássérültként igenis el akarják mondani nekünk, látóknak, hogy miben tudjuk őket segíteni. Nekünk, látóknak pedig meg kell hallgatnunk őket. Rendezvényeken, buszmegállókban, az orvosnál a váróban, vagy éppen a liftben utazva. Akkor is, ha egy tündéri kutyával vannak és akkor is, ha kutya nélkül, egyedül, magányosan.

Koleszár Péter 

Szerzőnk az Első Miskolci Lions Klub elnöke

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!