Vendégsorok: Árukeringő

A magamfajta ember, a kor előrehaladtával már ritkábban bóklászik a piacon, bár ismerőseim közül többen egészségügyi okok (séta, mozgás) miatt keresik fel a standokat. Nem vásárolnak ugyan semmit, de elnézelődnek a pultok környékén, és gyakorta csodálkoznak az árak változatosságán. Angyal Sándor jegyzete.

Egy ilyen kor- és sorstárs kérdezi tőlem, észrevettem-e, hogy a kofák, vagyis a viszonteladók ilyenkor télen megszaporodnak.

Szerinte ez nem véletlen, hiszen több ilyen eladónál látott áruféleségeket – főleg zöldséget és gyümölcsöt –, amit a városszéli nagyáruházakban előző nap 30 százalékkal leértékelve kínáltak. Azt is látja gyakorta, hogy a viszonteladók ott tetősen megrakják a bevásárlószekerüket, többször is fordulnak, dugig tömik a kocsi csomagtartóját meg a hátsó ülését, amiből aztán jócskán visznek a piacra vagy a vidéken lévő két-három üzletükbe, ahol már nincs mínusz 30 százalék, sőt némelyik kurrens áruért még többet is kérnek. Persze ők nem termelnek, még csak kertjük sincs, tisztelet a kivételnek.

Mindez akkor jutott eszembe, amikor értesültem róla, hogy első lépésként 13 boltját zárja be az egyik közismert áruházlánc, s félezer embert küld az utcára, mert nem akarja, hogy az állam tegye ezt vele, lévén, hogy két egymást követő évben nem nyereségesen működött. Bizonyára jön majd az újabb hasonló lépés, mert a tavasztól életbe lépő vasárnapi zárva tartási rendelet sem jár a kereskedők kedvében, miként a vásárlók népes tömege is népszavazásra akarja szorítani a kormányzatot a felemás intézkedés miatt. Tudniillik a kisebb üzletek, a magán boltok azután is kitárhatják ajtóikat a vevők előtt.

Vagyis: az enyészetté váló áruházláncok forgalma, nyeresége átirányul a jobbára maszek boltokba, ahol a munka nélkül maradt kereskedelmi dolgozók jóval drágábban jutnak majd vasárnap élelemhez, mint az egykor volt „hazai pályájukon”. Már ha lesz miből.

- Angyal Sándor -