HAON Sziréna

2009.10.24. 09:00

Egy boldog ember

<p>Sn&#225;jdig, eleg&#225;ns fiatalember ma is, nem<br /> csup&#225;n sz&#237;npadi, hanem<br /> &#233;letm&#369;v&#233;sz is, a sz&#243; j&#243;<br /> &#233;rtelm&#233;ben. Szerencs&#233;s ember, 78<br /> &#233;vesen is ut&#225;na fordulnak az asszonyok.<br /> Ismerj&#252;k-e el&#233;gg&#233;? Becs&#252;lj&#252;k-e<br /> el&#233;gg&#233;? <STRONG>B&#233;nyei J&#243;zsef<br /> jegyzete</STRONG><BR /></p>

Nem csak egy országnak lehetnek jelképei.

A Balaton, a Hortobágy, a

tokaji bor, a Pick szalámi

vagy a pirospaprika hungarikum. És vannak bizony

„szegedikumok”, „sopronikumok”

is.

És bármilyen erőltetett is a

megnevezés, vannak

debrecenikumok” is. A

Nagytemplom kettős tornya, a

vértanúk emlékoszlopa, a debreceni

páros kolbász vagy a Kossuth Egyetem

előtti park jelképei is a városnak.

És lassan jelképévé

válik egy operaénekes is, nevezetesen

Tréfás György.

Hallgatom a Kossuth adón az Arcvonások

sorozatban Bálint István

interjúját a halhatatlanok

társaságába is beválasztott

érdemes és kiváló

művésszel. Újakat nekem nem mond,

életét, művészetét

ismerem, becsülöm.

De ahogyan mondja! Mert Tréfás nemcsak

énekelni tud, hanem mesélni is. Olyan

természetesen, mint ahogy mindig énekelt.

A történetek születnek benne

egyre-másra. Rá is

beszélném nagyon szívesen, hogy

írja meg könyvben is

találkozásait, hiszen az elmúlt

fél évszázad debreceni

színházművészete

összeforrt a nevével. Snájdig,

elegáns fiatalember ma is, nem csupán

színpadi, hanem életművész

is, a szó jó értelmében.

Elénekelte a világ

operairodalmának szinte minden jelentős

basszus szerepét, játszott

színészként, mondott verset,

énekelt operettet, népdalt, magyar

nótát (ilyet írt is), és

mindig központja tudott maradni a

társaságnak. Szerencsés ember, 78

évesen is utána fordulnak az asszonyok.

Ismerjük-e eléggé?

Becsüljük-e eléggé? Debrecen

díszpolgára, igaz. A

színház örökös tagja,

igaz. Ünnepeltük szépen

többször is.

De figyeltünk-e kellően arra, hogy soha nem

játszotta meg a zseniális

művészt, nem körített maga

köré lila ködökből

aurát, természetes maradt. Lehet, hogy

neki van a legtöbb barátja

Debrecenben. Azért ez se semmi.

Igaz, jobb lett volna ez az interjú, ha a

rádió archívumából

előkeresnek egy

Tréfás-felvételt, és

nemcsak mesélni halljuk, hanem énekelni

is. Olyan jó találkozni egy emberrel, aki

szemmel láthatóan elégedett. Vagy

az is lehet, hogy boldog.
– Bényei József

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!