Győzött a disznófejű nagyúr?

A túlfetisizált pénz lett a

sírásója az irigyelt

kapitalista rendszernek.

Most már elmondhatjuk, hogy nem ezt a

kapitalista rendszert irigyeltük, ami a

rendszer váltás során a nyakunkba

szakadt, hanem azt, amit akkor láttunk, amikor

még csak háromévenként

mehettünk nyugatra.

Mert ami a nyakunkba szakadt az már akkor sem

volt az igazi, aztán mikor mi a keleti blokk

tagjai megerősítettük őket, meg

pláne nem. Most tehát

felhőtlenül őrülhetnénk,

hogy háborúk nélkül

győzték le magukat a nagy

ideológiák, hogy nem folyt vér,

hogy nem kellettek hozzá emberáldozatok.

Látszólag!

Azért látszólag, mert ennek a

háború nélküli

győzelemnek nincsenek ugyan hősi halottai, de

világszerte százezer számra

lesznek földönfutói, akik feje

fölül elárverezik a hitelre vett

lakást, kocsit, és ne legyenek

afelől sem kétségeink, hogy sokan

bele is halnak, anélkül, hogy

hősök lennének, és még

többen lesznek az éhező, mindent

nélkülöző családok.

Ők többen lesznek, a pénz meg egyre

kevesebb, oda lett a világ

pénzbősége! De hova lett a

pénz? Hová lett a svájci

frank alapú hitel fedezete?

Hajlandó vagyok feltételezni, hogy nem is

volt, egy nagy lufi volt az egész, ami a nem

létező pénz körül

forgott.

Nálunk is túlméretezett és

túlfizetett szervezetek vannak, akik a

pénzügyeket igazgatják,

így például a Magyar Nemzeti

Bank, a vezetőjének pedig a

hétköznapi ember eszével fel nem

fogható fizetésével. Aztán

itt van a Pénzügy Szervezetek

Állami Felügyelete, ami

biztosítja a pénzügyi piacok

megbízható, folyamatos és

átlátható

működését. ...most

látjuk mennyire. És itt van a

korábban Veress úr által

irányított

Pénzügyminisztérium. Itt

van a rettentően sok bank - fele se kéne -

a sok elemzővel. A sok sóhivatal, tele van

túlfizetett alkalmazottakkal.

A választás után rendet kell

vágni közöttük, és addig

is, tanuljuk meg hogyan vegyük vissza –

államosítsunk – minden fontos, a

mindennapi életünkhöz

feltétlenül szükséges

üzemet, termőföldet stb. Teremtsünk

minél több munkahelyet és dolgozzunk

minél többen, és

vásároljunk a magunk

készítette, termelte

árukból. Mert arról, hogy dolgozni

is kellene, igen kevés szó esik

mostanság.

Tudomásul kell vennünk, hogy a világ

láthatatlan urai, itt és most, a

szemünk előtt úgy tönkreteszik a

világot, hogy ott kell majd kezdenünk az

újjáépítését,

mint 1945-ben.

Ezért tanulmányozzuk

történelmünkből az 1919-es

és az 1949-es államosítások

történetét, hogy hogyan kell

visszakommunizálni azt, ami a miénk, mert

más módunk nem igen marad az

életben maradáshoz. Nem hiszem, hogy

sokan gondolták volna, hogy megéljük

a szocializmus bukását.

Megéljük a világ csendőre

kapitalizmusának a megroggyanását,

egy új világgazdasági

válságot, meg hogy újra elő

kell venni Marxot, meg a

gyűlölt kommunista módszereket, de

most úgy látom, hogy nem lesz más

választásunk, ha életbe akarunk

maradni.

Bereczki Sándor,

Debrecen