Gyümölcsöt a benzinkútról

Nem tudom, a kedves olvasó, hogy van vele, de én már azt is értetlenkedve fogadtam, amikor a nemzeti olajtársaságunk töltőállomásain csili-vili ékszerek jelentek meg üvegvitrinekbe zárva, hiszen ha az ember valami szép darabbal szeretné meglepni a kedvesét, biztosan nem a legközelebbi Mol-kútnál keresi az áhított gyűrűt, nyakláncot, vagy karkötőt. Petneházi Attila jegyzete

Ha pedig az atyánkfia tankolni megy, a négyszáz forintos benzinár mellett aligha telik neki úgy mellékesen ékszerre is. Nem sokkal később arra lettem figyelmes, hogy ugyancsak a benzinkutaknál megjelent a „csodarózsa”, amit ugyan „aranyáron” kínálnak, de legalább (mint a csomagolásán olvasható) gyakorlatilag örökéletű.

Mindez azonban kismiska ahhoz képest, amit a minap olvastam; valami pihent agyú marketinges ráérő idejében azt találta ki, hogy a nyári hónapokban hazai termelők termékeit árusítsák a Mol-kutaknál. Úgy tűnik, az ötletgazdának megártott a nagy meleg, hiszen tiszta fejjel ilyen eszementség aligha jutna az ember eszébe. Gyümölcsvásárral egybekötött termékbemutatókról szól a fáma, ahol a dinnyét, az almát vagy a barackot előrendelés után lehetne megvásárolni. Elképzelem, ahogy a Dunántúlon járva betérek tankolni, de ha már ott vagyok, megrendelek két láda almát is… Hogy életszerűtlen a szituáció? Nem jobban, mint friss sajtot, húst vagy gyümölcsöt árulni olyan helyen, ahol naponta járművek százait állítják le, majd néhány perc múlva indítják újra…

Petneházi Attila

Petneházi Attila