2012.05.14. 08:15
Jegyzet: Büszkeség
<em>Szembeötlő különbség van az átlag európai és a magyar emberek között. Nálunk egyre jellemzőbb, hogy az arcok a föld felé fordítva maradnak, tekintet tekintettel alig találkozik. Pedig sokszor elég lenne egy biztató pillantás, egy cinkos összekacsintás, hogy kicsit jobban érezzük magunkat.</em> <strong>Fabók Ágnes jegyzete.</strong>
Szembeötlő különbség van az átlag európai és a magyar emberek között. Nálunk egyre jellemzőbb, hogy az arcok a föld felé fordítva maradnak, tekintet tekintettel alig találkozik. Pedig sokszor elég lenne egy biztató pillantás, egy cinkos összekacsintás, hogy kicsit jobban érezzük magunkat. Fabók Ágnes jegyzete.
A debrecenieknek azonban van egy nem is olyan titkos receptjük arra, hogyan lehet kihúzott derékkal, felemelt fővel közlekedni ebben a nyomorult világban. Nem kell hozzá több, „csak” egy bajnokcsapat. A Loki tartást, büszkeséget ad, pláne, ha a kupát is magasba emeli. Mert mivel is büszkélkedhetnénk, ha ők nem lennének nekünk?! A lassan 4-es metró szintre süllyedő 2-es villamossal?
De vannak hál’ Istennek. Csak azt sajnálom (s higgyék el, nincs ebben semmi irónia), hogy más városokban nem tapasztalhatják meg, milyen is az, amikor győz az együttesük, s a közös örömmámor, a csapat szeretete összekovácsolja az embereket.
Valójában azonban nem egy sportegyletnek kellene ezt az érzést az emberekbe elplántálni. Az ország vezetésének kéne olyan emberekből állni, akik értünk küzdenek, büszkévé téve a nemzetet. Addig viszont, amíg az erre alkalmasak csapattá kovácsolódnak ne felejtsük, küszöbön az Olimpia, ahol városoktól függetlenül szoríthatunk a mieink győzelmének!
