interjú

2020.08.26. 15:01

Bátyai Éva: az anyaság sok gátlást felszabadított bennem

A Barátok közt színésznőjének élete szinte olyan, mint egy tündérmese. Ám az idilli képet kudarcok és mélypontok árnyékolják be, amiket évekbe telt helyretenni.

A színésznővel a HOT! készített interjút.

Mindig is színésznek készültél?

Az általános iskolában, Jánoshalmán találkoztam először a musical műfajával, és elkapott a láz. Elkezdtem énekelni, de a prózai műfaj eleinte egyáltalán nem vonzott – aztán egyszer megfordult a világ. Pedagóguscsaládból származom, de anyuék sosem erőltettek semmit. A művészi pályámat mindig is támogatták, terelgettek, és látták rajtam, hogy van tehetségem hozzá. Tizenhat éves voltam, amikor Budapestre költöztünk, és onnantól egyértelmű volt, hogy színész leszek.

Tizennyolc évig színházban dolgoztál, majd jött a felkérés a Barátok közt-be. Nehéz volt otthagyni a társulatot?

Mindig fontos volt számomra, hogy egy közösséghez tartozzak, ezért ragaszkodtam évekig ahhoz, hogy társulati tag legyek. Bár a sorozat más műfaj, mégis azt érzem, hogy – akárcsak a színházban – itt is egy „családként” működünk. Stabilitást és nyugalmat ad, hogy a gyereknevelés mellett kényelmes időbeosztással tudok dolgozni. Korábban már beugrottam egy epizódszerepre a sorozatba, így amikor másodszor kerestek meg, már tudtam, mire mondok igent. Gyakorlatilag ez a második otthonom és családom.

Kétgyermekes édesanya vagy. Ez is szerepet játszott a váltásban?

A gyerekvállalás előtt leültünk a férjemmel, és átbeszéltük a jövőt. Szerintem minden színésznőben van egy kis félsz, hiszen szülés után néhány évre mindenképp mellőznie kell a színpadot. Megvan a kockázat, hogy nem hívják vissza. Fájt volna, ha nem játszhatok, ám az sokkal nagyobb veszteség lenne, ha nem lennének gyerekeim. Az első fiam, Ákos születése után másfél évre mentem vissza játszani, majd három és fél év után megszületett Benedek. Utána pedig megkaptam Harmath Szonja karakterét a tízezredik epizódját ünneplő Barátok közt-ben.

Mennyire hasonlítasz a sorozatbeli karakteredre, az üzletasszonyra?

Korábban leginkább naivákat játszottam, ezzel átkerültem egy komolyabb szerepbe. Bár eleinte meg kellett szokni ezt a stílust, de sokat tanultam belőle. Szonja által talpraesettebb és határozottabb lettem, és kicsit keményebbé is tett.

Az országos ismertséghez azonban hosszú út vezetett. Sikerből vagy kudarcból jutott több?

Büszke vagyok arra, hogy megmásztam a szamárlétrát, mindkettőből egyaránt kivettem a részem. Tizennyolc évesen örömmel tologattam stúdiósként a kellékeket, aztán szerencsém volt, mert úgy alakult, hogy mindig kaptam kisebb-nagyobb szerepet. Az esetleges csalódások ellenére mindig láttam az utat a cél felé. Ha értek is kudarcok, apró sikerekkel túllendültem rajtuk.

Aztán jött a családalapítás...

Idilli családban nőttem fel, így tökéletes kép volt előttem, hogy milyen szülő szeretnék majd lenni. Nem kapkodtam el semmit, hiszen harmincegy évesen mentem férjhez, ám egyáltalán nem bánom. A húszas éveimben maximálisan kibuliztam magam, soha nem éreztem, hogy valami kimaradt volna az életemből. Tény, hogy alaposan megválogattam, kivel kötöm össze az életemet, ezért nem is döntöttem meggondolatlanul. Olyan társra vágytam, aki gondoskodó, odaadó, és bármikor rá tudom bízni a gyerekeinket.

Ezek szerint a férjed, Ákos pont ilyen.

Igen! Nagyszerű apa, akire tényleg mindenben számíthatok. Biztos pont, akivel kölcsönösen tiszteljük egymást, felnézünk a másikra, és a nehéz helyzetekben is megtaláljuk a megoldást. Az is sokat jelent, hogy egyidősek vagyunk. Az életem a legjobb ritmusban halad, és semmiért sem cserélném el.

Amellett, hogy két gyerekről kell gondoskodnod, miben változtatta meg az életed az anyaság?

Sokat hozzátett a személyiségemhez, hogy anya lettem. Összerántott, magabiztosabb lettem. Régen sokat foglalkoztam azzal, hogy mit mondanak mások, milyen kritikákat kapok, ki mit gondol rólam. Aztán amint a fiam megszületett, minden megváltozott. Teljesen más problémák kerültek fókuszba, az anyaság sok gátlást felszabadított bennem.

Szinte filmbe illő, ahogy megismerkedtetek az állatorvosként dolgozó férjeddel! Elmesélnéd az első találkozást?

Igazán sorsszerű volt, és a véletlennek köszönhetjük, hogy egymásra találtunk. Valójában a cicám hozott össze minket. Elvittem állatorvoshoz, mert infúzióra volt szüksége. Éppen Ákos volt ügyeletben. Egyáltalán nem bírom a tű látványát, így amikor az asszisztens megjelent a fecskendővel, azonnal el is ájultam. Ő belépett a rendelőbe, és csak azt látta, hogy fehér tornacipőben fekszem az ágyon. Azonnal megvolt köztünk a kémia, a szimpátia és a vonzalom. Ám miután magamhoz tértem, ahelyett, hogy flörtölni kezdett volna velem, előbb ellátta a cicámat. Imponált, hogy addig nem hívott randira, amíg a macska meg nem gyógyult! Tetszett, hogy megvolt benne felelősségtudat, az elhivatottsága a munkája iránt, és csak aztán lépett.

Fiatal, dekoratív nő vagy, tökéletes családdal és sikeres karrierrel. Miben rejlik a boldogságod titka?

Ehhez elsősorban az kell, hogy a társaddal mindketten külön-külön is egész embert alkossatok. Sok munkám van abban, hogy eljutottam idáig. Voltak csalódások az életemben, a veszteségeket pedig próbáltam minden alkalommal önismerettel feldolgozni. Nehéz időszak állt mögöttem, mielőtt Ákossal találkoztunk. Munkahelyet váltottam, és az előző kapcsolatom igen csúnyán ért véget. De fel kellett állnom a padlóról és túllépni a mélypontokon. Érdekes, hogy ekkor Ákos is hasonló életszakaszon ment keresztül, így már mindketten érett és sokat tapasztalt társként kezdtünk új életet. Jókor voltunk jó helyen, és ezért hálásak vagyunk a sorsnak.

Korábban szinte csak szakmabelieket választottál társnak. Miben más a férjed, mint korábbi választottjaid?

Mindent meg tudunk beszélni, és a kapcsolatunkban nyoma sincs a féltékenységnek. Pedig előtte sokszor jelen volt a zöld szemű szörny. Ma már nincs görcsben a gyomrom egy intimebb jelenet előtt, hogy vajon mit szól majd hozzá a párom. Nagyszerű dolog, hogy ha hazaérünk a munkából, mindketten más élményekről, problémákról vagy épp sikerekről számolunk be. Van miről beszélgetnünk. Támogatjuk egymást, de megvan az intim szféránk, a kis saját életünk.

A féltékenység nemcsak a párkapcsolatban, de szakmai körökben is gyakran jelen van. Neked voltak valaha irigyeid?

Tény, hogy sokszor pletykásak és előítéletesek az emberek, de azt gondolom, a családra általában nem szoktak irigyek lenni. Kezdetben persze én is megkaptam, hogy botrányosan tehetségtelen vagyok, vagy hogy protekcióval kerültem a színházhoz. De érdekes, hogy amint anya lettem, kikopott a rosszindulat. Talán azért, mert egyedülálló nőként veszélyesnek éreztek...

Létezik számodra álomszerep?

Konkrét szerepálmom nincs. Szívesen játszanék nagyjátékfilmben, de egy beszélgetős műsorban is kipróbálnám magam. Ez egészen új szegmense lenne a pályámnak, és igazi kihívásként élném meg.

Ezek is érdekelhetik