New Yorkban magyar pralinét kóstolnak

A mátészalkai születésű Nehéz Andrea Zsuzsanna hat éve él New Yorkban, és az elmúlt közel négy esztendőben otthon volt a kislányával, Almával, aki időközben óvodás lett, Andrea pedig szerette volna valamivel meglepni karácsonyra az óvó nénijét, ezért készített neki néhány pralinét. Feldíszítette, és gondosan be is csomagolta, a finom desszert pedig nemcsak az óvónő számára lett ajándék, de Andreának is, mert miközben készítette, ráébredt arra: neki ezzel kell foglalkoznia.

Hiányzott az alkotás

– Amikor kislány voltam, sok időt töltöttem a nagyszüleimnél Szamoskéren és Győrtelken, ott szívtam magamba a falusi élet, a hagyományos, kétkezi munka szeretetét. Ezek a gyerekkori élmények vezettek oda is, hogy később néprajzot, muzeológiát tanuljak. A néphagyományok, az eltűnőben lévő népi mesterségek ápolását, művelését nagyon fontosnak tartom, ezért természetes, hogy húsvétkor kézzel festett tojásokkal várjuk a locsolókat, karácsony előtt pedig mézeskalácsot készítünk. De ezen túl a gasztronómiához eddig nem sok közöm volt. A családban ezt a vonalat a férjem, Kustra Zoltán képviseli, aki annak idején a Sipkay-iskolában cukrászként végzett. Ugyan ma már nem ezen a területen dolgozik, ő adta a biztos szakmai hátteret, amikor elkezdtem a pralinékkal foglalkozni.

– Mivel több évig otthon voltam a kislányommal, már nagyon hiányzott a produktív munka, az alkotás, így amikor a karácsonyi bonbonoknak nagy sikerük lett, azt éreztem: nekem ezzel kell foglalkoznom. Kézművescsokoládé-gyár! Miért ne? Örömmel töltött el a tervezgetés, maga a munkafolyamat, és persze az is, hogy láttam, mennyire ízlik mindenkinek. Annyira lelkes voltam, hogy egy hónap alatt mindent összehoztam, amire szakmai és üzleti szempontból szükség volt az induláshoz.

Hétféle töltelék

– Nagyon fontos volt, hogy rátaláljunk a megfelelő csokoládéra, ami jól viselkedik a temperáláskor, és ami tökéletesen passzol azokhoz a töltelékekhez, amelyeket kitaláltunk. Végül egy kaliforniai csokoládégyár terméke mellett döntöttünk, és nem bántuk meg, mert nagyon jó a minősége, és remek párost alkot a mi ízeinkkel. Arról, hogy milyen töltelékeink legyenek, voltak építő jellegű vitáink a férjemmel, mert ő a hagyományos ízek és textúrák híve, én pedig inkább újítanék, de végül persze egyezségre jutottunk – meséli nevetve Andrea, hozzátéve: jelenleg kókuszos, narancsos, marcipános, málnás-capuccinós, szatmári szilvalekváros, diós-sárgabarackos és sós karamellás pralinét készítenek. Mindegyik tetejére kerül valamilyen díszítés, például reszelt narancshéj vagy pirított mandula, külön-külön becsomagolják őket, majd kis dobozokba kerülnek – az első lépéstől az utolsóig mindent ők csinálnak, így a bonbonjaik valóban kézműves termékek. Andreáék finomságait az otthonukhoz közeli kávéházakban, illetve abban a jógastúdióban lehet megkóstolni és megvenni, ahol ő dolgozik, de szeretnék bővíteni ezt a kört.

Ajándék a fogadáson

– Két üzleti vonalat találtam: egyrészt szeretném felvenni a kapcsolatot rendezvényszervezőkkel, hogy például esküvőkre, fogadásokra rendeljenek pralinékat, illetve kisebb szállodákat is megkeresek, hogy üdvözlőajándékként gondoljanak a bonbonjaimra, amiket nagy örömömre már így is egyre többen ismernek, Andrea’s Chocolate néven. A Facebookon látta meg a pralinénkat egy magyar producer, aki a Carnegie Hallban szervezett koncertet, az azt követő fogadáson pedig ajándékként adták őket, de a magyar konzulátuson is kínálgatták már a bonbonokat – a konzulnak is nagyon ízlett.

– Számomra az a legnagyobb elismerés, amikor személyesen is találkozhatok azokkal, akik megkóstolják a termékeinket, és amikor elismerően bólogatnak, s kérnek még egyet – mondja Andrea, aki sokszor akkor kezd el dolgozni, amikor elalszik a család. – Ilyenkor teljes a csend, a nyugalom, én pedig belevetem magam az alkotásba, amit egyre jobban élvezek.

SZA