A szülői szeretet nem változik

Elválni valakitől az egyik legfájdalmasabb dolog az életben. Amikor a szülők döntenek: külön folytatják útjukat, a megrendítő pillanat után következő változást a felnőtteknek is nehéz megélniük, nem még gyermekeiknek, hiszen úgy érezhetik, hogy az addig egy egységben élő család biztonsági hálóján hézag keletkezett. Nagyon sokszor a gyerekeket nem csupán az elválás ténye viseli meg, hanem az, ahogyan a szülők kommunikálják, és ahogyan viselkednek ebben az élethelyzetben.

Kettős családi színtér

– A szülőségből nem lehet kilépni a válás után sem, nem is akarnak kilépni a felek, és sokan tudják, hogy a békés megegyezés a gyermekek további nevelésében a legfontosabb feladat, a szülők közötti őszinte kommunikáció és megértő együttműködés a gyermekük érdekét szolgálja – mondta el a téma kapcsán Lévai Ágnes Melinda szakpszichológus, s kiemelte: minden olyan csatározás, amelybe bevonják őket megnehezíti a különválást, veszélyezteti a gyerek lelki stabilitását.

– A gyerekekben nő a lojalitáskonfliktus, ki mellé álljanak, kinek higgyenek? Dilemmáznak magukban, és ez komoly pszichés zavart okozhat. Válás után jogi értelemben a kizárólagos és a közös felügyeletet különböztetik meg, ám lélektanilag az a lényeges, hogy a felnőttek szülői szerepükben jól tudjanak funkcionálni. S ha jól működnek, „külön-külön” is segíteni tudják gyereküket abban, hogy az új helyzetet el tudják fogadni, a veszteséget képesek legyenek feldolgozni és alkalmazkodni a megváltozott életükhöz.

Megszokás és elfogadás

– Megtanulják, hogy mikor melyik szülőnél vannak – ebben érdemes rendszerességre és kiszámíthatóságra törekedni –, kinél milyen az élet, az elvárások, a programok, a pihenés és minden más, amitől otthon tudja érezni magát a gyerek – ecsetelte a családterapeuta, hogy legfontosabb az érzelmi komfort, miközben arról is szót ejtett, hogy a válás ritkán érkezik villámcsapásként két felnőtt életébe, többnyire lassú folyamat, nem mindig látványos jelekkel tör felszínre.

– A gyerekek, ha érzékelnek, hallanak is vitákat, feszültséget, mindig abban hisznek, hogy velük nem történhet meg a legrosszabb… Persze vannak olyan konfliktustípusok, családon belüli bántalmazások, amikor az elmérgesedett, traumatizált helyzetben a gyerek is jobbnak látná, ha külön utakon járnának szülei tovább, miközben ez az érzés nagyon megterhelő lélektani folyamatokat indíthat be nála. Ezért nem mindegy az sem, hogyan közlik a gyerekkel a rossz hírt az adott életkorban, milyen mélységben, milyen indokokkal, érvekkel tálalják azt. Az érzelmi biztonság megtartása minden életkorban, de a kiskorú gyerekeknél mindenképp elengedhetetlen: továbbra is érezze a gyermek, hogy ugyanannyira fontos, mint korábban, és nem az ő hibájából történik meg, kizárólag a felnőttek döntéséről van szó. Jó ha tudja, hogy a vele töltött idő, az iránta érzett szeretet nem fog megváltozni, ezzel lehet támogatni a gyereket, hogy a legkisebb lelki csalódással essen át szülei szakításán – hangsúlyozta ismételten a szakember, hogy ha a válás után nem tudnak a szülők megegyezni, borzasztóan sokat ártanak a gyereküknek.

Sokan nőnek fel mozaikcsaládban

Többféle mozaikcsaládról beszélhetünk: a köztudatban leginkább ismert felállás, amikor az elvált szülők egyike tovább neveli gyermekét, gyermekeit, és amennyiben új párkapcsolatával életvitelszerűen együtt élnek, tehát a családi rendszerben valaki nem vér szerinti hozzátartozója, és tovább fokozódik az összetétel, ha vér szerinti gyermek is születik vagy már nevelkedik a családban.

– Ha a mozaikcsalád természetét akarjuk körbejárni, akkor a következőkre érdemes figyelni: egy házasságban a különválás gondolata, a döntés meghozatala sokkal hamarabb elkezdődik, mint ahogyan a gyermek, gyermekek számára az egyértelművé válik.

Ebből az következik, hogy ők még csak barátkoznak a veszteség gondolatával, kezdik elgyászolni az addigi családi egységet, miközben egyik vagy mindkét szülője már új párkapcsolatát építgeti, közös jövőjüket tervezi. A gyermekek jókora lemaradásban vannak lélektanilag ebben a folyamatban, tehát nem várható el tőlük, hogy azonnal, könnyedén elfogadják az új helyzetet.

Természetszerűek a nagymértékű ellenállások, ellenszegülések a közös programok hallatán, hektikus a hozzáállásuk a helyzethez, kiszámíthatatlan, ezért váratlan érzelmi megnyilvánulásaik is lehetnek. Időt kell adni nekik, biztonságos, nyugodt hátteret nyújtani az új élethelyzet elfogadásához – vázolta Lévai Ágnes Melinda szakpszichológus.