Tanulságos volt a vásárosnaményi szellemidézés...

Idén októberben is arra kértük olvasóinkat, hogy lepjenek meg minket egy-egy szellemsztorival. Ezúttal egy igen tanulságos érkezett...

Soft shutter haunted of ghost hands behind the frosted glass negative film style, Halloween concept.

Forrás: Illusztráció / Dreamstime

19 évesen szellemet idéztem két barátommal. Este volt, mindent elterveztünk, de így utólag már tudom, hogy nem kellett volna... – írta Ilona nevű olvasónk. – Nekikezdtünk a szeánsznak. Eleinte nem hittünk benne. De egy kis idő múlva magától megszólalt a rádió. Ekkor nagyon megijedtünk. Kiszaladtunk az udvara. De muszáj voltunk vissza mennünk, mert kint esett az eső. Bementünk és mindenhol felkapcsoltuk a villanyt a házban. Egymásba kapaszkodva kuporodtunk össze az ágyon. Kintről különös hangokat hallottunk... A szívem a torkomban dobogott. Egyre erősebb lett a hang. Olyan volt, mintha valami vagy valaki rugdosta volna az ajtót. Mély morgó hangot halottunk. Majd kivágódott az ajtó...

Ekkor morogva besétált az ajtón a kutyánk, Gofri. Nagy kő esett le a szívemről. Akkor már tudtuk hogy ő csinálta a hangokat és a zajokat kintről. Azóta se merek ilyenbe bele menni. Ez egy jó lecke volt, hogy a holtakat hagyni kell nyugodni.

Csak mai napig egy kérdés foglalkoztat engem és a barátaimat.

Ki kapcsolta be a rádiót?