Hej, halászok! Mit fogott a(z emelő)hálótok...?

Pár éve betiltották hazánkban a kereskedelmi célú halászatot, azonban kisszerszámos halászat formájában tovább lehet hódolni ennek a tevékenységnek. A kisszerszám tulajdonképpen varsát és emelőhálót jelent.

Zavarosban halászik

Az emelőhálós kisszerszámos halászat lelkes híve a Fehérgyarmaton élő Kiss Imre.

– Az emelőháló mérete maximum 4 x 4 méteres lehet, én 3,6 x 3,6 méteressel halászom. Minden alkalommal viszem az autóval a hálót és a kávafát, semmit sem hagyok kint a szabadban, s a vízparton összeszerelem az emelőhálót.

Természetesen olyan helyet választok, ahol elférek, ahol nyugodtan tudom használni a hálót, vagyis a bokros területeket elkerülöm. Bizony, fizikai erő is kell az emelgetéséhez, volt úgy, hogy háromszázszor is megemeltem egy halászat alkalmával. Talán mondanom sem kell, hogy a sok emelgetést megérzem a karomban, a vállamban.

Ezzel a módszerrel fogtam már 8 kilogrammos pontyot, de 15 kilogrammos busát is.

Persze, mindez természetesen szerencse kérdése is.

- A horgászok azt szeretik, ha apad és tiszta a folyó, nekünk, emelőhálós halászoknak az kedvez, amikor áradás van, és zavaros a víz. Nem véletlen a mondás, hogy zavarosban jól lehet halászni, ez valóban így van, nemcsak átvitt értelemben.

A tiszta vízben ugyanis a hal könnyen észreveszi a kávafát, s akkor hiába várakozik a halász órák hosszat, hiszen a halnak gyorsabb a reflexe. Tavaly egyébként keveset tudtam halászni. Amikor áradtak a folyók, éppen munkám volt, amikor meg ráértem volna, akkor meg apadt a vízszint.

A leggyakrabban a Szamoson halászom, nagy ritkán szoktam próbálkozni a Tiszánál – magyarázta Kiss Imre.

Ügyelni kell a sodrásra

– Ugyanakkor jól kell megválasztani a víz mélységét is. Túl mélyre, mondjuk három méter mélységre nem érdemes leengedni a hálót, mert mire felhúzzuk, kiszökik belőle a hal. A legideálisabb a másfél méteres mélység, hiszen arra is ügyelni kell, hogy a folyó sodrása el ne vigye, stabilan álljon lent a fenéken.

Mi, emelőhálósok találomra megyünk, míg a varsával halászók jól ismerik a haljárást, tudják, melyik bokornál, bedőlt fánál van a búvóhely, s oda teszik a halászszerszámot. Nekem nem kell vízre szállnom, nincs szükségem csónakra. Ha csónakba ülsz, evezned kell, vagy motort kell venned.

Az igazság az, hogy az emelőhálós módszer a családunkban öröklődött, hiszen egykoron

az anyai nagyapám is így fogta a halakat a milotai Tisza-parton.

Anyám gyakran mondogatta nekem, hogy olyan vagyok, mint nagyapám: felnézett az égre, nem érdekelte a munka, ment halászni – folytatta Kiss Imre, aki gyermekkora óta rabja a folyók világának.

Mindez nem véletlen, Tunyogmatolcson a gátőrházban nőtt fel, ugyanis édesapja gátőr volt, s ott lakott közel három évtizeden keresztül. A beszélgetésünk során azonban az is kiderült, hogy nemcsak a vízpartokat szereti, hanem a mezők és erdők világát is, ugyanis az idén immár harmincegyedik éve, hogy vadászni is szokott.

A tunyogmatolcsi Szamosközi Vadásztársaság tagja. A vadásztársaság 7200 hektáron gazdálkodik, többek között Tunyogmatolcs, Kocsord, Győrtelek, Ököritófülpös, Szamoskér, Rápolt, Géberjén, Fülpösdaróc, Porcsalma határa tartozik hozzájuk.

Az első szarvasünő

– Kezdetben sokat vadásztam apróvadra, de most már a szántóföldi járkálás helyett szívesebben ülök fel a lesre. A napokban is hajnali 4 órakor már fent ültem a lesen. A területünkön van vaddisznó, őz, most már megtelepedett a szarvas is, a vadásztársak ugyanis rendszeresen látnak bikát és borjút is, illetve már hoztak is terítékre egy 4 kilogramm agancsú bikát.

Egyszer én is gyönyörködtem egy bikában, nem lőttem rá, végül elejtették a szomszéd területen. Annak az agancsa 5,3 kilogramm volt. Ott ment a lesemnél körbe-körbe, gyönyörködtem benne, nem lőttem meg, később aztán megbántam, mikor hallottam, hogy a szomszédban elejtették. Egyébként a vadászterületünkön az első szarvasünőt én ejtettem el tavaly.

Két koca, húsz malac

– A közelmúltban lehetett menni fácánt és őzet is lőni, én az utóbbit választottam, mivel a betervezett vadszámot terítékre kell hozni. Természetesen most télen tarvadról lehet csak szó. Mostanában sokat vagyok kint a lesen, a nyomokból látom a vaddisznók mozgását is.

A szóróra rendszeresen viszek kukoricát, mindig feltúrják a vaddisznók, csak hát nem egyszerre vagyunk kint, az a baj.

Akkor jönnek a disznók, amikor én éppen otthon vagyok.

Tavaly egyébként volt olyan, hogy két kocával vagy húsz malacot láttam a lesről.

Más megyébe nem szoktam eljárni vadászni, nekem nagyon megfelelnek azok az állatok, amik a vadászterületünkön vannak, nem látom értelmét annak, hogy utazzam több száz kilométert.

M. Magyar László

[email protected]