Színesre cserélte a fehér köpenyt

Életünk során számtalan alkalommal kerülünk válaszút elé, olykor azonban olyan döntéseket is meg kell hoznunk, melyek alapjaiban változtatnak meg mindent, amiben eddig hittünk, amit eddig helyesnek éreztünk.

Ezek a sorsfordító elhatározások jobb esetben a kiteljesedés felé terelnek, hajtanak minket, egy olyan élet lehetőségét kínálják, melyre kimondva vagy kimondatlanul, de régóta vágyunk. Így volt ezzel Csizmadia Klára is.

A spirituális selyemfestő Vásárosnaményban született, Pusztadoboson nőtt fel, férjét is a beregi községben ismerte meg. Huszonöt éves volt, amikor Mátészalkára költöztek – mint mondta, ez volt élete egyik legszebb időszaka –, végül mégis Dunakeszin leltek otthonra.

Felszakadt a szívében a vágy

– Az életemet, a munkámat gyermekkorom óta csak fehér köpenyben tudtam elképzelni, pedig az, ahogy a világot láttam és érzékeltem, már akkor túlmutatott az anyagi síkon. Tulajdonképpen valóra vált az álmom, hiszen gyógyszerész asszisztens lettem. Huszonnégy évig dolgoztam patikában, de ahogy telt az idő, egyre rosszabbul éreztem magam, a betegeinkhez hasonlóan egészségügyi problémáktól, gerincbántalmaktól, ízületi gyulladástól szenvedtem.

– Negyvenhét éves voltam, amikor el kell búcsúznunk édesapámtól. Mielőtt meghalt, azt mondta, hogy mindannyian olyasmire használjuk majd az örökségünket, ami elégedett, boldoggá tesz minket.

Amikor a gyerekek kicsik voltak, sokat riseltem, hímeztem, madeiráztam, mígnem a szomszédom, aki egyébként vegyésztechnikus volt, de gyönyörűen rajzolt és festett, egyszer elmesélte, hogy elsajátította a selyemfestés technikáját.

– Teljesen elvarázsoltak a munkái, akkor és ott felszakadt a szívemben a vágy, hogy ezt én is szeretném megtanulni. Hála édesapám gondoskodásának, az anyagi hátterem megvolt hozzá, támogatott a család is, így elkezdhettem selyemfestéssel és színterápiával foglalkozni – a fehér köpenyt pedig színesre cseréltem – mesélt a kezdetekről a Claire művésznéven alkotó Csizmadia Klára, s hozzátette: mindig azt halljuk, hogy ép testben ép lélek lakozik, de ő máshogy tapasztalta.

– Úgy gondolom, hogy ez pont fordítva van: az ép lélek teremti az ép testet.

Amikor éreztem, hogy végre a helyemre kerültem, és azokat az energiákat működtethetem, amelyekre szükségem van, megszűntek a fájdalmaim és elhagyhattam a gyógyszereket.

– Valahogy úgy alakult, hogy folyamatosan érkeztek az életembe azok, akik hozzám hasonlóan hármas egységben, test-lélek-szellem minőségben határozták meg az embert és a minket körülvevő világot. Bekerültem egy olyan körbe, ahol felszabadultan élhettem meg azt, aki és ami vagyok, természetgyógyász csoportokba, orvoskonferenciákra, gyógyítónapokra, fesztiválokra jártam és járok a mai napig.

Áradó, megfoghatatlan, finom

Egy évvel azután, hogy elhatározta, beletanul selyemfestésbe, megnyílt Klára első kiállítása.

– Érdekes, hogy amikor belekezdtem, még nem tudtam, inkább csak éreztem, hogy a matériák közül a selyem az, ami a legközelebb áll a lélek rezgéséhez. Rácsodálkoztam, milyen áradó, megfoghatatlan, elterülő, finom anyagot képez a vízzel, ami szabad utat enged a legszebb, legjobb minőségű energiáknak.

A technikájáról szólva fontos, hogy mielőtt festeni kezdünk, a selymet jól feszítsük ki és legyen alatta egy vékony levegőréteg.

– Többféle jó minőségű selyemfestéket lehet kapni, könnyű velük dolgozni, kiválóan keverhetőek a színek, melyek gyógyító, terápiás hatással bírnak.

– A munkáim meditatív állapotban, intuíció révén, a felsőbb világ vezetésével készülnek, üzeneteket hordoznak.

Több ezer képet festettem már, még sincs két egyforma munkám, mindegyik megismételhetetlen és személyre szóló.

– Hiszem, hogy az alkotásaimmal hagyok magam után valamit, ami túlmutat a láthatón és megfoghatón, ami időtálló, amire nincs hatással az anyagi romlás. Valamit, amit nem esz meg a moly, a por és a rozsda...

CsA

Borítókép: Klára több ezer képet festett már, még sincs két egyforma munkája | Fotó: KM-ARCHÍV