Vadászkamara

2020.04.17. 17:30

Afrikai sertéspestis, önbíráskodó vadászok és világkiállítás

Interjú ifj. Plavecz Jánossal, a Vadászkamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezetének elnökével.

Folytatjuk interjúnkat, amit ifj. Plavecz Jánossal, az Országos Magyar Vadászkamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezetének elnökével készítettünk. Az első részben érintettük többek között a vadászok és a civil társadalom közötti kapcsolatot, a bérvadászat fontosságát, a sóstói parkerdőben végzett vadgazdálkodási tevékenységet. A második részben foglalkozunk a sertéspestis hatásával, a fegyverrel önbíráskodó vadászok magatartásával, a 2021-es világkiállítással.

Az afrikai sertéspestis következtében jelentősen lecsökkent megyénkben is a vaddisznók száma. Ez a drasztikus csökkenés mennyire hat ki a vadgazdálkodásra, a természeti egyensúly fennmaradására?

Az afrikai sertéspestis (ASP) elleni intézkedésekre a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a jogosult, így az ottani szakemberek azok, akik érdemben nyilatkozni tudnak az elhullások volumenéről. Természetesen a vadászok érdekvédelmi szervezeteként nekünk is megvan a jövőképünk az ASP-vel kapcsolatban. A betegséggel kapcsolatban két aspektusról érdemes beszélnünk.

Az egyik a vadászok szemszöge. Természetesen a vaddisznó sok vadásztársunknak jelent az év minden szakában vadászati lehetőséget és nagy élményt, így az állomány változása természetesen kihatással van a vadászati lehetőségekre is. Ugyanakkor éppen a terítékek adataiból látható, hogy bőven van egyéb vadfaj is, amellyel vadászati szenvedélyüknek hódolhatnak, még ha a vaddisznó vadászatával nem is azonos módon. Szerencsére kis számú az a vadászatra jogosult szervezet, ahol gazdaságilag is számottevő volt a vaddisznó vadászatának értékesítése.

Az eddig elmondottak kis időléptéket ölelnek fel, legalábbis ökológiai vonatkozásban. A természetben működő törvényszerűségek alapján minden állatfaj állományának létszáma hullámzik. Vagyis a felszaporodást különböző okok miatt mindig állománycsökkenés követ. Az, hogy ez milyen időszakonként következik be, fajra jellemző, azonban az állomány megcsappanását mindig egy regeneráció, lassú növekedés követi. A természeti rendszer szempontjából ez teljesen normális működés. Az, hogy közben vadászgenerációk váltják egymást, már más kérdés. A vaddisznó még jó negyven éve kuriózumnak számított a megye nagy részén, míg most mondhatni, mindenhol immár természetes. A negyven év csak nekünk, embereknek sok, a természet örök rendszerében csak egy pillanat.

Az utóbbi időszakban kétszer is előfordult Nyíregyházán, hogy nem bírtak magukon uralkodni az emberek, s az otthon engedéllyel tartott vadászfegyverükkel próbáltak meg elégtételt venni vagy a nem szívesen látott vendégeket az ingatlanuktól távol tartani. Mindez azonban az egész vadásztársadalomra vet rossz fényt. Egyesek szerint szigorítani kellene a fegyvertartási engedélyt, gyakrabban kellene a vadászok számára pszichológiai vizsgálat. Hogy látja ezt a kérdést a Vadászkamara?

Egy tragédia mindig borzasztó dolog, különösen ha egy másik ember szándékosan oltja ki az életet. A vadászok ősidőktől fogva olyan eszközök birtokában vannak, amelyek a vad életének kioltására készültek. Éppen ez emelte őket a társadalomban megbecsült, kivételes helyzetbe. Ugyanakkor óriási felelősségnek és önkontrollnak is járnia kell ezekkel az eszközökkel.

A két szomorú eseménynél ez az önkontroll bomlott meg valamiként a fegyvert birtoklónál. Hiába a szigorú pszichológiai vizsgálat és a rendszeres orvosi alkalmassági vizsgálat, nem láthat senki a jövőbe. Nem tudja kimutatni a még oly alapos, de pillanatnyi állapotot tükröző vizsgálat sem, hogy egy váratlan, sokkszerű esemény milyen reakciót vált ki az adott személyből. Ez csak az adott személy jellemét megismerve jósolható meg. Ehhez viszont évekig kellene különböző szituációkban együtt átesni a vizsgált személlyel. Erre nyilvánvalóan nincs mód. Az azonban elgondolkoztató megoldás lehet, hogy a vadásztársaságok egy részénél évekig kell részt vennie a leendő tagnak a közösségi életben, mielőtt felvennék oda, hiszen lakva ismerszik meg a másik.

A 2021-es vadászati világkiállításra készülnek a vadászok és a vadgazdálkodási szakemberek. A megyei vadászkamarának van-e valamilyen tennivalója ezzel kapcsolatban?

A 2021-es világkiállítás hatalmas feladatot jelent a szervezők és a programokat tervező szervezetek részére. Az országos és megyei vadászkamarák külön kezelt partnerei a világkiállításért felelős nonprofit kft.-nek. Minden megyei vadászkamara kiemelten kezeli a világkiállítás évét, és a szokottnál is tartalmasabb és színesebb programokkal fog előállni a rendezvénysorozat keretében. Szabolcs megye sincs ezzel másként. Bár ezt kevéssé érzékelik vadászaink, a háttérben komoly előkészítő munka folyik, hogy számos új és megújult programmal tudjuk méltóképpen kivenni részünket az országos rendezvényekből.

Milyen nagyobb rendezvényeket tervez ebben az évben a Vadászkamara megyei szervezete?

A koronavírus kapcsán életbe lépett rendelkezések sajnálatos módon átírták a megyei vadászkamara programtervét. A II. jótékonysági vadászbál megtartására még megvolt a lehetőségünk, de a ragadozók gyérítési hete esetében már csak a beküldött fényképfelvételek alapján tudtuk összesíteni a megyei eredményeket. Ebben a jelenlegi helyzetben maximum azt rögzíthetjük, hogy milyen terveink voltak, de azt, hogy ebből mennyi fog megvalósulni, még előre nem láthatjuk.

A ragadozógyérítési hét után harmadik alkalommal szerveztük volna meg a bakszezon előtti hulladékszedési akciót és szintén az őzekhez kapcsolódóan az őzbaktrófea-mustrát. A lakosság számára kevésbé látványos a hivatásos vadászok továbbképzése és szakmai versenye, de a Milotay Gábor koronglövő emlékversenyre – ha megtarthatjuk – már érdemes kilátogatniuk az érdeklődőknek is. A megyei vadásznap a terv szerint június első szombatján lett volna Ibrányban, s a terveink között szerepelt a vadászkutyás nap megrendezése is. Ezeket ha később is, de ősszel szeretnénk megtartani.

MML

Ezek is érdekelhetik