Emberileg és szakmailag is rendkívüli volt

A nagykállói Kállay család egyike a legrégibb nemesi családoknak. A Balog-Semjén nemzetségből eredő família az évszázadok alatt igen jelentős szerepet vállalt a magyar történelemben mind országos, mind megyei, mind pedig helyi szinten. Az 1600-as évek végén alakult ki a családnak két nagy ága – a napkori és az orosi –, melyek tagjai a kisebb-nagyobb közigazgatási pozícióktól kezdve a miniszterelnökségig sokféle szerepet betöltöttek: megyei főszolgabírók, táblabírók, alispánok, főispánok, miniszterek, országgyűlési követek, képviselők, császári és királyi kamarások voltak. A család napkori ágából származó dr. Kállay Rudolf (1853–1920) azonban azon kevesek közé tartozott, aki a politikai pálya helyett az orvosi hivatást választotta.

Kállay Rudolf 1853. november 13-án született a napjainkban Kállósemjénhez tartozó Kiscserén. Nagyapja Kállay Gergely szabolcsi alispán, édesapja a lánglelkű hazafi, Kállay Ödön főszolgabíró és ország­gyűlési képviselő, édesanyja pedig csépesi Faragó Mária volt. A középiskoláit az 1860-as években a kassai katolikus főgimnáziumban, valamint Lőcsén és Pozsonyban végezte, 1873–1877 között a Budapesti Királyi Tudományegyetem orvosi karán tanult, majd 1877. december 15-én dr. Korányi Frigyes belgyógyász avatta orvosdoktorrá. Kezdetben műtősnövendék volt a pesti II. Sebészeti Klinikán, ezt követően pedig a Rókus Kórház szemészeti osztályán dolgozott. Feleségét, duboveci Dobóczky Malvint 1880-ban vezette oltár elé, s öt gyermekük született: 1881-ben Tibor, 1882-ben a kétévesen elhunyt László, 1887-ben Iván, 1889-ben Rudolf és 1894-ben Helén.

Tizenhat éven át

Dr. Kállay Rudolf 1884-től a nagykállói Nyilvános Közkórház sebész főorvosa, majd 1887-től kinevezett igazgató főorvosa lett. Nagykállói lakása a mai Kossuth utca 40. szám alatt volt, ahol ma az idősek otthona működik, de gyakran megfordult a család kiscserei kúriájában is. Beszédet mondott a nyíregyházi Erzsébet Közkórház – a mai Jósa András Oktatókórház – alapkőletételén 1898. május 14-én Mikecz János alispán, Bencs László polgármester és dr. Jósa András vármegyei főorvos társaságában. Miután 1899. november 20-án megnyitott a 165 ágyas Erzsébet Közkórház, az új intézmény első igazgató főorvosává nevezték ki, ahol 16 éven át látta el kiemelkedően feladatát.

Az Országos Közegészségügyi Tanács tagja lett 1895-ben, 1904-ben pedig Ferenc József a királyi tanácsosi címet adományozta részére. Ebben az időben, 1903 és 1906 között épült meg egyemeletes családi háza Bobula János építész tervei alapján és Kéry József kivitelezésében a Dessewffy tér 15. (a mai Bessenyei tér 15.) szám alatt, mely napjainkban a Kállay Gyűjteménynek ad otthont. Amikor 1914-ben Helén lányát feleségül vette dr. Kállay Miklós kisvárdai szolgabíró, a későbbi miniszterelnök, a fiatal pár nászajándékba kapta a házat. Első gyermekük, dr. Kállay Kristóf ebben a házban született, aki később a Szuverén Máltai Lovagrend szentszéki nagykövete lett, és 1993. március 10-én szülővárosában, a Nyírvíz-palotában meg­alapította a család személyes relikviáit is tartalmazó magángyűjteményéből a Kállay Gyűjteményt.

Dr. Kállay Rudolf tagja volt Szabolcs vármegye törvényhatóságának és közigazgatási bizottságának, ezek mellett a kultúra támogatója és pártolója is volt. Elnöke volt 1895 és 1900 között a dr. Jósa András által alapított nagykállói Színpártoló Műkedvelő Társulatnak, Nyíregyháza városi társadalmi életében pedig a Bessenyei Kör alelnökeként vett részt 1911-től haláláig.

A család boldog és nyugodt életét félbeszakította az első világháború, aminek sérültjeit, frontkatonáit dr. Kállay Rudolf odaadással ápolta, és amiért a Vöröskereszt 1915-ben kitüntette a II. osztályú díszjelvényével a hadiszalagon. Ebben az évben azonban egy nagy csapás is érte, hiszen Iván fia huszárfőhadnagyként hősi halált halt az orosz fronton. A lelkileg megtört kórházigazgató nem sokkal ezután kérte a nyugdíjazását, munkája elismeréseképpen Ferenc József még a magyar királyi udvari tanácsosi címet adományozta részére.

Születésnapján halt meg

Dr. Kállay Rudolf a kiscserei birtokát a kúriával együtt Iván fiának szánta, de annak halála után 1917 januárjában eladta azokat dr. Klár András pesti ügyvédnek, és fia emlékére a pénz jelentős részéből hadikölcsönt jegyeztetett.

Hatvanhetedik születésnapján, 1920. november 13-án halt meg Nyíregyházán. Két nappal később, hősi halált halt fia mellé temették el. Leszármazottai 2000. május 17-én hamvait a nagykállói római katolikus templom családi kriptájába helyezték végső nyugalomba, június 10-én pedig a nagykállói szakiskola felvette a sebész főorvos nevét.

Száz évvel a halála után valósulhatott meg az az álom, aminek köszönhetően a Kállay Gyűjtemény a Nyírvíz-palotából átköltözhetett dr. Kállay Rudolf kórházigazgató egykori házába. A család féltve őrzött személyes tárgyai ezzel hazatértek.

Az orvostudományi szakkönyvtár névadója

Dr. Kállay Rudolf rendkívüli személyiség volt. Orvosi, gyógyító munkáját a legmagasabb színvonalra kívánta emelni, ehhez itthon és külföldön vásárolt könyveket, folyóiratokat olvasott, amikat a kollégái számára is elérhetővé tett. A több száz értékes dokumentumot nyugdíjba vonulásakor a kórházra hagyta, mellyel megalapozta a mai orvostudományi szakkönyvtárat. Az adományozóról elnevezett intézmény 1918. december 30-án megkezdhette tevékenységét a vármegyei törvényhatóság 400 koronás támogatói jóváhagyásával. Nyíregyháza első szakkönyvtárát a mindenkori kórházigazgató vezette. A dr. Kállay Rudolf arcképével díszített bronz falitáblát 1997 júniusában avatták fel.

Dr. Holmár Zoltán történész

Borítókép: Dr. Kállay Rudolf és családja 1912-ben | Fotó: Holmár Zoltán archívuma