Nehéz a közösség nélküli élet

Az előttünk álló esztendőben újult erővel szeretnénk kis csapatunkat működtetni, de ehhez az kell, hogy a „vírus” megengedje, hogy összejárjunk, rendezvényeket tartsunk és örüljünk egymásnak. Az összefogás hozhatja meg azt az eredményt, hogy legyőzhessük még ezt a világot fenyegető kórt is. Eddig is, ezután is ezek a civil szervezetek, ha csak egy hajszállal is, de hozzájárultak az ország növekedéséhez. Mint nyugdíjasok, rendezvényeket szervezünk, kirándulásokra járunk. A vírus miatt a rendezvényeink, összejöveteleink jó ideje szünetelnek, telefonon, interneten tartjuk a kapcsolatot. Hetente 4-5 klubtag egészségi állapota felől érdeklődök, és ez szerencsére visszafelé is működik. Azoknak a kapujára, akik valamilyen okból kórházba kerültek, egy kis édességet teszünk, ezzel is éreztetjük, hogy aggódunk értük. Próbálom a tagságot nyugtatni, és elmondom, hogy nem érdemes olyan dolgokon rágódni, amelyekről nem tehetünk, és amelyeknek a megváltoztatása nem rajtunk múlik. Próbálom ezt megértetni és elfogadtatni velük. Remélem, ezt a csapatot messzire elkerüli a depresszió, az elmúlt 18 év derűs, hangulatos rendezvényei jó alapot adtak arra, hogy nyugodtan viseljük el ezt a nem könnyű helyzetet. Köszönjük minden egészségügyi dolgozó munkáját, az önkormányzatoknak pedig az odafigyelést. Mi is igyekszünk egymásra figyelni, betartani a szabályokat. Szeretnék minden Kelet-Magyarország-olvasónak jó egészséget kívánni, a klubtársaimat és a családtagjaimat megölelni. Remélem, annak is hamarosan eljön az ideje, hogy újra hasznosnak érezzük magunkat, még ebben a „védett” korban is.

- Ungvári Sándorné, a Nyírpazonyi Nők Klubja elnöke -