Várnak rájuk a Pó folyó harcsái

Nagy sikert aratott a résztvevők körében tavaly augusztusban az első alkalommal megrendezett Hegyalja Harcsafogó Kupa. Az óriási népszerűséget az is jelzi, hogy már az év elején betelt az idén megrendezendő második kupa, ötven csapat küzd majd a dicsőségért és a jutalmakért. 

Hatalmas élmény a megfogásuk 

A tavalyi megmérettetésre örökké emlékezni fog a Haluska Catfish Team elnevezésű csapat, hiszen mindösszesen két halat fogtak, azonban az egyik olyan hosszúságú volt, hogy nemcsak átvehették a leghosszabb halnak járó díjat, de azzal a zsákmánnyal az első helyet is megszerezték. 

Az első helyezéssel járt az a jutalom is, hogy néhány napot eltölthetnek a Pó folyónál, s ha szerencséjük van, és ügyesek is, megismerkedhetnek a nagy folyam és a mellékcsatornák világhírű harcsáival. 

– Valamennyien szenvedélyes harcsahorgászok vagyunk. Azért köteleztük el magunkat e ragadozó iránt, mert Magyarországon ez a hal nő meg a legnagyobbra, s ezért nagy kihívás a megfogása. Természetesen jól kell ismerni a mozgását, az életmódját, de persze szerencse is kell a megfogásához. Olykor pár méteren múlik, hogy hol várja a csali a ragadozót, s az sem mindegy, hogy milyen módon van felkínálva. 

– Valójában hálátlan feladat a harcsa horgászata, sok órát el kell tölteni a parton vagy vízen, hogy egyet fogjon az ember. Kezdetben egy éven keresztül nemhogy fogásom, de még kapásom sem volt, de nem adtam fel. S az idő engem igazolt, mert bár sokat vártam rá, de hatalmas élmény a megfogása. Az egyéni rekordom egy 82 kilogrammos harcsa, amit a tokaji Nádas-tavon fogtam – mondta el érdeklődésünkre Oláh Péter, aki két társával – Szabó Tamással és Haluska Istvánnal – együtt alkották a kupát megnyerő csapatot. 

A kora tavaszt választották 

– Több éve horgászunk együtt, jól ismerjük egymást. Amikor hallottunk a Hegyalja Harcsafogó Kupáról, nem volt kérdéses a számunkra, hogy ott a helyünk, csak nem tudtuk, hogy ki melyik csapathoz csatlakozzon. Aztán jött az ötlet, hogy nem kell máshoz csapódnunk, alakítsunk hárman egy csapatot. Így is történt, s beneveztünk a versenyre. Horgásztunk csónakból, éjszaka horgásztunk partról, s a verseny ideje alatt két harcsát fogtunk: egy nagyon picit és egy 194 centiméterest az éjjeli órákban. 

– Ennek a kapitális ragadozónak köszönhetően állhattunk fel a dobogó legfelső fokára, s miénk lett a Delta Po Fishing, vagyis Engemayer Tibor felajánlása, hogy néhány napot eltölthetünk a Pó folyónál. 

– Sokat töprengtünk, hogy melyik lenne a legjobb időszak a Pó folyónál. Ősszel nem volt benne sok víz, végül úgy döntöttünk, hogy a kora tavaszt választjuk, az áradások talán hamarabb kimozdítják vermelőhelyükről az olaszországi harcsákat is. Az majd utólag kiderül, hogy jól döntöttünk-e. Nagyon várjuk az indulást, március 5. és 11. között leszünk a Delta Po Fishing vendége. A harcsázásnak minden formáját ki szeretnénk próbálni, a terveink szerint horgászunk majd partról, csónakból, fogunk kuttyogtatni és pergetni is. 

– A legnagyobb fejtörést most az okozza a számunkra, hogy milyen csalikat, villantókat, kanalakat, wobblereket vigyünk magunkkal, melyek felelnek meg a legjobban az ottani körülményeknek, a víz hőmérsékletének. A tél nem olyan hideg, mint nálunk, ezért is tudunk menni márciusban. A helyhez kötött horgászathoz megvoltak eddig is a felszerelések, azonban én szeretek pergetni is, így be kellett szereznem erősebb botokat és erősebb damilokat is, hiszen ott lényegesen nagyobb halak vannak – még az öntözőcsatornákban is. 

Még nagyobb lesz a kihívás 

Befejezésül arra kérdeztünk rá: vajon az idén augusztusban is elindul-e a csapat a II. Hegyalja Harcsafogó Kupán? 

– Természetesen, már mi is beneveztünk. Szeretnénk bizonyítani, hogy az elsőt nem véletlenül nyertük meg. Nem célunk, hogy győzzünk, de jó lenne a dobogó valamelyik fokára felállni. Kemény küzdelem vár ránk, hiszen ebben az évben már 49 profi csapattal kell felvennünk a versenyt, a rangos mezőnyben helytállni még nagyobb kihívás lesz a számunkra – jegyezte meg Oláh Péter. 

MML