A vámosatyai bíró a beregszászi ellenforradalomban

A kommunista direktórium beregszászi tevékenységéről részletes leírást készített Dercsényi Ferenc, aki 1918 decemberéig vámosatyai bíró és befolyásos beregszászi politikus volt. 1860 január 8-án született Nagybégányban. A Bégányi birtok 1794-ben királyi adomány folytán került Dercsényi (Weisz) János tulajdonába. A megözvegyült Dercsényi Istvánné a birtok igazgatása mellett egyedül nevelte gyermekeit Miklóst, Bélát, Margitot és Ferencet.

A fiúk a hazai szakoktatás legmagasabb fokú intézetében a „Magyar Királyi Gazdasági Akadémián” Tanultak Mosonmagyaróváron [akkor Magyar-Óvár]. Édesapja dercsényi Dercsényi István 1849 februárjában egy önkéntes gerilla lovascsapatot alakított Bereg megyében. A halálos ítélet elől Törökországba menekült, ahonnan 1857-ben amnesztiával hazakerült, és 1872-ig, haláláig nagybégányi birtokán gazdálkodott. Ez a Dercsényi-ág maradt egészen a II. világháború végéig Nagybégányban.

Apja halálakor Ferenc még csak 12 éves volt. Arról, hogyan lett vámosatyai bíró és a beregszászi elit tagja, nincsenek források. Az általa Vámosatyán 1921. március 15-én írt húszoldalas feljegyzése alapján lehet rekonstruálni a beregszászi „ellenforradalom” kétnapos történetét.

1919. április 21-én dél körül Beregszászban a direktórium Simon Mózes vezetésével lázas csomagolásba kezdett. A feltartóztathatatlannak tűnő román közeledés és az ellenőrizhetetlenné váló székely hadosztály miatt úgy határoztak, hogy evakuálják a várost. Délután rohamtempóban szállították ki a direktórium vagyontárgyait a beregszászi vasútállomásra, ahonnan a kommunista hatalom vonata négy órakor elhagyta a várost. Mielőtt a direktórium szerelvénye kigördült volna a vasútállomásról, Hant János százados (máshol Haunt) a beregszászi nemzetőrség korábbi parancsnokának kezdeményezésére a székely zászlóalj katonái lekapcsolták a direktórium által összegyűjtött fegyvereket (kb. 600–700 ember felfegyverzésére elegendő hadianyag) tartalmazó vasúti kocsit. A város a fegyvereket átvette a székely zászlóaljtól és azonnal a vármegyeházára szállították, megőrzés céljából.

A direktórium elmenekülésének hírére a lakosság fosztogatásba kezdett Beregszász peremterületein. Annak érdekében, hogy az 1918. novemberihez hasonló fosztogatásokat, rendbontásokat megakadályozzák, a város 1918. október előtti politikai elitje (Dercsényi Ferenc, Linner Jenő, Hant János, Sipos Géza, Benda Kálmán, Czeiner Nándor) elkezdték megszervezni a polgárőrséget. Dercsényi Ferenc Beregszász életében 1918. december és 1919. április vége között mindent megtett a nyugalom és közrend helyreállítása érdekében. Dercsényi a vagyon- és személybiztonság garantálását a csendőrség vagy a nemzetőrség, legalább egy fegyveres polgárőrség felállításában látta, mivel saját tapasztalatai szerint is az 1918. őszi anarchisztikus állapotok is akkor szűntek meg, mikor létrehozták a nemzetőrséget.

Dercsényi Ferenc a vörösöktől lefoglalt fegyvereket nem akarta felhasználni, ehelyett a város csendőrségi laktanyájához ment, ahol a néhány alegység éppen indulásra készült. Dercsényi felszólította a laktanya parancsnokát, egy Tóth nevezetű századost, hogy maradjon alakulatával a városban és segítse a rend helyreállítását, a százados azonban közölte, hogy felsőbb parancsra azonnal el kell hagyniuk a várost. Miközben egyre többen érkeztek a csendőrségi laktanyához, páldául Paksy Gyula és Czeiner Nándor, hogy ők is a fegyverraktár átadását kérjék, Dercsényi és Tóth csendőrszázados között már hangos vita folyt. Miután a csendőrszázados sokadjára is megtagadta a fegyverek átadását, Dercsényi kijelentette: „ennek folytán kénytelen leszek a raktárajtót feltöretni”, mire a százados tovább fokozva a feszültséget csak annyit felelt „azt nem ajánlom”. A pattanásig feszült helyzet ellenére Dercsényi elrendelte a raktár feltörését, amiben meglepetésére az udvaron formációban, útra készen álló csendőrök közül néhányan segítettek is. A raktárban található vadászfegyvereket Tóth csendőrszázados jelenlétében osztották ki volt tulajdonosaiknak, illetve megbízható beregszászi polgároknak.

A fegyverek kiosztása után a város utcáira őrséget szervezetek, akiknek azt az utasítást adták, hogy „akit rabláson érnek azonnal lőjék le, a csendzavarókat tartóztassák le, és kísérjék a vármegyeházára”. A statárium életbe léptetését a lakosság körében dobszóval is kihirdették.

A hatalmat hirtelen megöröklő régi politikai elit már április 21-én tanácskozást tartott a beregszászi vármegyeházán. A város parancsnokának egyhangúlag Hant János századost választották meg, akit Dercsényi Ferenc felügyelt. A város irányítására egy bizottságot alakítottak melynek tagja volt Dercsényi Ferenc is. A tanácskozás elején Nagy Ernő Bereg vármegye korábbi alispán-helyettese felvetette, hogy „ne elégedjünk meg a rendfenntartással, csináljuk meg az ellenforradalmat.” Dercsényi Ferenc azonnal elutasította Nagy javaslatát.

Kettejük kapcsolata nem volt felhőtlen. Dercsényi Ferenc kapcsolata Nagy Ernővel akkor kezdett megromlani, amikor Nagyot Bereg vármegye alispán-helyettesévé nevezték ki a Károlyi-kormány idején. Dercsényinek nem csak Nagy Ernő volt ellenszenves, de a szociáldemokrácia is.

Nagy Ernő április 21-én este tíz órakkor telefonon tájékoztatta a Sátoraljaújhelyere menekült direktóriumot, hogy ellenforradalom tört ki Beregszászon Dercsényi Ferenc és a város tehetősebb polgárainak a vezetésével.

Április 22-én reggel a szűk körű ellenforradalmi bizottság arról értesült, hogy 480 gépfegyveres vörös katona fog érkezni a késő délutáni órákban a város visszafoglalására. A bizottság úgy döntött, hogy fegyveres harcba bocsátkozik velük. Délután kettőre riadót fújtak, s a városháza elé gyűjtötték a főleg egyetemi és gimnáziumi fiatalokból verbuvált polgárőrséget. A vörös katonák nem jöttek, ezért a várakozásban magukat elunt polgárőrök hajnalban hazamentek.

Április 23-án késő délután érkezett a hír, hogy néhány óra múlva most már tényleg befut a vörösöket szállító szerelvény, pánik tört ki a városban, sokan menekülőre fogták. Dercsényi először úgy gondolta nem menekül el a vörösök elől, de miután látta, hogy nincs kivel megvédeni a várost, a románokhoz való átállás mellett döntött. 

Szabó József János

Fotók: Szabó József János archívuma