Folyamatosan fejlődve egyre jobb rendőrré válni

Fiatalok, mosolygósok, közvetlenek és kedvesek. Abban a pillanatban, amikor magukra veszik az egyenruhát, határozott, magabiztos és céltudatos rend­őrök lesznek. Ők a nyíregyházi Támba ikrek, Regina és Cintia, akik ennek a hivatásnak a bűvkörében nőttek fel, és sejteni lehetett, folytatják azt, amit az édesapjuk, majd a bátyjuk is életcélként választott.

Hivatást választottak 

– Ebben nőttünk fel, más példát nem láttunk. Apa, Támba Róbert 23 év alatt végigjárta a ranglétrát, járőrként kezdte, majd körzeti megbízott lett, s bűnügyi helyszínelőként szerelt le. A bátyánk, Robi a Készenléti Rendőrség Regionális Bevetési Igazgatóságán volt járőrvezető, most rendelkezési állományban van, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatója közrendvédelmi szakirányon – fogalja össze Regina a családi vonalat, s mint mondja, az édesapjuk, az ő munkatársai és bátyjuk beszámolói észrevétlenül alakították ki bennük, hogy a hivatás szerelemmé váljon. 

– Szerintünk anya erre felkészült, az évek során pontosan érezte, mi lesz a választásunk, és szerencsések vagyunk, mert egy szerető, nagyon támogató családi hátterünk van – mondják egymás szavait kiegészítve. 

– A Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban előbb Cintiben tudatosult, ezt az utat választja, én még gondolkodtam, ám egy beszélgetés végérvényesen eldöntötte, együtt vágunk bele, s ahogy addig mindent, ezt is közösen visszük végig. Nagy öröm volt, amikor mindkettőnket felvettek a kétéves szakképzésre a Miskolci Rendvédelmi Technikumba – meséli Regina. S ez volt az a pillanat, amikor a két lány már nem egy csoportba és egy osztályba járt, elsősorban az összeférhetetlenség miatt.

Megélni minden pillanatot 

– Nagyon szoros a kapcsolatunk, egy szemvillanásból tudjuk, mire gondol a másik, ezért volt furcsa először, hogy nem egy osztályba kerültünk, ott már nem mi voltunk a Támba ikrek, és ez tovább erősítette az önállóságunkat – vélik. 

Sokszor felvetődött, milyen jó lenne, ha egy kapitányságon szolgálnának. Meglepetés volt, és legalább ekkora öröm, hogy mindketten a Tiszavasvári Rend­őrkapitányságra kerültek, Cinti 10 hónapig a tiszalöki rendőrőrsön volt járőr, majd adódott a lehetőség, hogy a rendészeti osztály szabálysértési előkészítő részlegére segédelőadóként bekerüljön a kapitányságra, ahol Regi járőrként szolgál. Mindkettejüket a közrendvédelmi és közlekedésrendészeti szakterület érintette meg. 
Cinti céltudatosabb, minél hamarabb szeretne előrébb jutni, amiben a segédelőadói lehetőség – tulajdon elleni szabálysértésekkel, közigazgatási hatósági eljárásokkal foglalkozik – csak megerősítette. Már beadta a jelentkezését a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, de ha úgy adódik, járőrként is szívesen áll szolgálatba. Regi pedig a rendészeti osztály közrendvédelmi alosztályán minden percét megéli a járőrlétnek. 

– Ez nem monoton, változatos, sokrétű feladat. Az a varázsa, hogy nem tudod, mi fog történni. Az egyik nap még eltűnt személyt keresel, másnap egy balesethez kell menni, a harmadik nap egy családon belüli erőszaknál intézkedsz – sorolja Regina, s azt mondja, mindennap van egy-egy olyan pillanat, ami megerősíti választása helyességében. 
Maradandó járőrszolgálatként említi Cintia, amikor este a Bocskai hídnál a társával felfigyeltek öt emberre, akik négy biciklin rengeteg vasat tolnak. Rájuk dudáltak, majd a szétfutó tolvajok után eredtek. – Az erdőben, sötétben, esős időben üldözőbe venni őket hatalmas adrenalinlöket volt – ismeri el Cintia, aki néha vágyik a kinti szolgálatra.

Egymást védő közösség 

– Összetartó, egymást segítő, támogató és védő a Tiszavasvári Rendőrkapitányság állománya, a technikumból hatan voltunk itt gyakorlaton, s mindannyian ide kerültünk. Ha Regi nappal van szolgálatban, mindig együtt ebédelünk – utal arra Cinti, hogy keresik a közös pillanatokat a munkában is. – Van egy saját székem az irodájukban, tudom, hogy az az enyém – teszi hozzá nevetve Regi, testvérként, rend­őrként is mindig figyelnek és vigyáznak egymásra. 
Édesapjuk és bátyjuk tudása és tapasztalata segítség a lányoknak, a vasárnapi ebédnél, amikor mindenki otthon van, nem is lehet más a téma, csak a munka és a rendőrség. 

– Apa féltett minket, kicsit fenntartásokkal kezelte a pályaválasztásunkat, a kibocsátóünnepségen azonban már azt láttuk rajta: büszke ránk, a három gyermekére, akik rendőrök lettek, egy életre szóló hivatást választottak – emlékeznek vissza a két évvel ezelőtti pillanatra. Magabiztosság, határozottság, tudás – szerintük ez kell ahhoz, hogy folyamatosan fejlődve egyre jobb rendőrré váljanak, s megnyugtató számukra, hogy ebben a társaikra is számíthatnak.