2008.09.13. 08:47

Szakíts - ha bírsz!

<p><EM>"Valami megváltozott közöttünk... Már nem olyan jó, mint régen... Szakítsunk??"</EM></p>

A megszokás, az unalmas hétköznapok, a munkahelyi stressz egyszerűen megöli a lángoló szerelmet. A párok egyszer csak azt veszik észre, valami megváltozott. A fiú már nem bókol, a lány már nem olyan kedves. Egyre hosszabb a beszélgetés nélkül eltelt idő. A lánynak jólesnek idegen férfiak bókjai, a fiú körül csinos lányok legyeskednek. Egy idő után felmerülhet a kérdés: hogyan tovább?

Érdemes még felmelegíteni a szerelmet?

Nagymamám mindig azt mondja, felmelegítve csak a töltöttkáposzta jó. Ha egy kapcsolatban kihűlt a szerelem, nincs mit tenni, mindenkinek az a legjobb, ha végleg elválnak útjaik. De nem olyan könnyű kimondani, vége, szakítsunk. Ott a sok emlék, az együtt töltött szép órák, az apró ajándékok, a szerelmes üzenetek. Lehet próbálkozni! Visszatérnek első találkozásuk színhelyére. Felelevenítik az első csók édes emlékét. Ami a legfontosabb: egy nagy beszélgetés!

Ami nem megy, nem kell erőltetni

Azonban mindhiába. Ami elmúlt, elmúlt. Nem lehet visszahozni a múltat. Ha az érzések megváltoztak, már nem számít, milyen szép volt együtt. Mert a hangsúly a "volt"-ra kerül. Valakinek ki kell mondani: "Szakítsunk!"

A legjobb persze, ha az érzelmek egyszerre hűltek ki mindkettőjüknél, és szépen el tudják engedni egymást. Talán még barátok is lehetnek. De mi történik, ha csak az egyik fél akarja a válást?

Hogyan éljük túl a szakítást?

Ami a legfontosabb: a szerelemtől való elválás kicsit azt is jelenti, hogy valami meghalt bennünk. Egy kicsit elveszítjük lelkünk egy darabját, hiszen el kell engednünk valakit, aki a részünkké vált. A szív darabokra törése nem csak nagy szavak halmaza. Kicsit meghalunk. El kell temetni a kapcsolatot. Ezért semmiképpen nem egy új társ keresése legyen az első lépés! Az biztos nem megoldás, ha valakinek a karjaiba menekülünk!

Azért vannak a jóbarátok...

Amikor szerelmes az ember, megszűnik számára a külvilág. ilyenkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni a jóbarátokról és a családtagokról. De ha baj van, csak rájuk támaszkodhatunk. A legjobb megoldás, ha felhívod a legjobb barátnődet vagy barátodat, és kibeszéled magadból a fájdalmat! Ha sírnod kell, sírj! Így sokkal könnyebb feldolgoznod a veszteséget!

Az emlékektől meg kell szabadulni!

Amiatt fáj a szakítás, mert meg kell válnod megszokott dolgoktól. Nemcsak a másik fél elvesztése okozza a bánatot, hanem mindaz, ami hozzátartozott. Meg kell szabadulni minden apróságtól, ami őrá emlékeztet. Vegyél egy nagy dobozt, és pakolj bele mindent: közös fotókat, apró ajándékokat. Majd fogd a telefonodat, és töröld a tőle kapott üzenteket, valamit az e-maileket.

Ez nem könnyű, hiszen ekkor már elindulsz azon az úton, hogy lezárd a múltat. Könnyeid ne sajnáld! Nem lesz könnyű!

Vondd el a figyelmed!

A szakítás nemcsak valaminek a vége, hanem ezzel együtt valami újnak a kezdete is! Itt az ideje, hogy megtaláld a helyed! Vesd bele magad a munkába! Ennek főnököd is örülni fog! Jelentkezz tanfolyamra, tanulj nyelveket! Ha vannak művészi hajlamaid, itt a kitűnő alkalom, hogy kamatoztasd tehetségedet! Alkoss valami maradandót, fejezd ki magad és érzéseidet!

Most egy kis magányra van szükséged. A jóbarátokra, kellemes beszélgetésekre, baráti ölelésre. Semmiképp nem megoldás, ha egy másik ember karjaiba menekülsz! Adj időd magadnak, hogy végleg lezárd a lelkedben a régi kapcsolatot!

Az idő mindent rendbe hoz

Észre sem veszed, és egy idő után már hiányzoni sem fog az exed! A rózsaszín köd elvonul a szemed elől, és hirtelen meglátod, mennyi hibája volt, hogy igazából nem is illettetek össze, és neked is mennyire jót tett ez a szakítás.

Persze ez nem következik be egyik napról a másikra. Akár évek is eltelhetnek, míg ismét meggyógyul a szíved.

Azt viszont sose feledd! Hogy mindig légy nyitott az új szerelemre, mert sosem tudhatod, mikor és hol talál szíven Ámor nyila. Talán épp a legjobb barátodban találod meg az igazi társad, aki már régóta melletted volt, és te észre sem vetted...