Helyi közélet

2008.12.16. 06:09

Szellemvasutak

<p>Ez már a hatodik nekifutás. Februártól immár hatodszor is megállt az élet a vasútállomásokon. A sztrájk miatt teljesen kiszámíthatatlanná vált az egész országban a vasúti közlekedés. <STRONG>Lefler György jegyzete</STRONG></p>

Egyes régiókban szinte egyáltalán nem jártak a vonatok, de másutt is alig pulzált az ország vasúti hálózata. Ha mégis zöld utat kapott egy-egy szerelvény, az teljesen üresen, mondhatni szellemvonatként jutott el egyik állomástól a másikig. Véletlen egybeesés, hogy az idei hatodik sztrájk éppen az új mentrend életbelépésével megegyező időpontban kezdődött, azaz vasárnap éjféltől. A szakmában és a politikában is számos kritikával illették az új menetrendet, leginkább az a vélemény, hogy a megalkotói legkevésbé az utasok érdekét tartották szem előtt. De mi is lenne más elvárás egy menetrenddel kapcsolatban, mint az, hogy az az utasokat szolgálja? A mondás szerint a puding próbája az evés, ám ezt a pudingot meg sem nyalhattuk, merthogy a sztrájk elég keményen belecsapott a pudingos tálkába.

A VDSzSz berkeiben igen sikeresnek tartják a mostani munkabeszüntetést, az új metódusra nem készülhettek fel a vasútvezetők. Ennek az volt a lényege, hogy első ízben tették vasárnapra a sztrájkot, s csak a „keleti frontra” terjedt ki a s(z)íntér. A vasútvezetők nyugodtan gondolhatták: ez hamar kifulladhat, s azt nem is sejtették, hogy mindez csak jeladás a nyugati országrésznek, akik azonnal csatasorba álltak a sztrájk mellett. A hétfői állítólag a hatvanadik(!) nekiveselkedés volt a VDSzSz és a vasútvezetők között. Ott sem történt semmi, de a vonatok sem jutottak el a céljukig. Még Hatvanig sem.

Kapcsolódó cikkek:

- Lefler György -

Olvass a szerző blogját: Pocokur!

Ezek is érdekelhetik