Csak a remény marad (?)

Már eddig sem a

„hurráoptimizmusáról”

volt híres a magyar ember, s most a

kilátástalan

jövőképére rátett

még egy lapáttal az új

kormány gazdasági csomagja. A

kormány célja, hogy a

megszorítások valamennyi

társadalmi réteget érintsenek,

ám félő, hogy míg a

többség nagyon leszakad, addig az

élelmesek, bizonyos körökben

mozgók még a

válságból is

nyereséggel kerülnek ki.

A megszorítások

körét nézve ismét a

nyudíjasokon, a bérből

és fizetésből

élőkön, a fiatalokon, s az eddig is

szegényebb körülmények

között élőkön csattan majd

az ostor. Igaz, sajnálom a

minisztereket is, hiszen 15

százalékkal csökken majd a

fizetésük, de azért így is

sokan szeretnénk a helyükben lenni.

Mennék én külföldre akár

a felére csökkentett

napidíjból is az állami

vezetőink helyett, s attól sem igen

hatódom meg, hogy nem válthatják

meg pénzzel a ki nem vett szabadságukat.

Tudják azt vajon Pesten, hogy hány

embernek veszlik el évről évre a

szabadsága, s még csak fel sem

vetődik munkahelyén a

pénzbeli megváltás

lehetősége? Úgy gondolom, mind a

kormánynál, mind a parlamentnél

jóval szigorúbb

költségmegtakarító

döntésekre lett volna szükség,

hogy ezzel is példát mutassanak a

lakosságnak.

Lejtőn vagyunk, szakadék

szélén állunk, mélyre

süllyedt az ország – fogalmazhatunk

sokféleképpen a magyar nyelvnek

köszönhetően. Jósok nem vagyunk,

a jövőt nem látjuk. Csak a

halvány remény marad, hogy egyszer

talán jobb lesz...

Jövőre megszűnhet az ekho

Ötnapos marad a munkahét a

közszférában

A jegybank is takarékoskodik

A kormányfő kinevezte a

kancellária

szakállamtitkárait

- M. Magyar László -