2009.05.08. 06:41
Értsünk szót!
<p>Unom már, hogy külföldön járva<br /> rettegnem kell attól: ha lemorzsolódom<br /> útitársaim mellől,<br /> jóformán csak a nemzetközi<br /> kézzel-lábbal kommunikáció<br /> útján tudnám megértetni magam a<br /> helyiekkel. <STRONG>Palicz István jegyzete.</STRONG></p>
Bevallom, irigylem azokat az
érettségizőket, akik tegnap
nem mondtak csütörtököt, és
sikeresen megírták az angol
érettségit. Az oktatási
hivatal igazgatója szerint a feladatsor nem volt
nehéz, illetve nehezebb a tavalyinál,
ám erről igazán csak az ifjú
szövegértők tudnának
beszédes képet adni.
Én annak idején megúsztam a nyelvi
megmérettetést a középiskolai
és a főiskolai évek
végén, hiszen tíz éve
még nem igazán mozgott otthonosan az
érettségi vizsgatárgyak
sorában az idegen nyelv, és a
diploma megszerzéséhez sem
szükségeltetett. Meg is lett a
következménye: éretlen és
érthetetlen maradtam. A laza, szinte tét
nélküli német és orosz
órákon nem sok ragadt rám, s
idővel még az a kevés is lekopott.
Megúsztuk – lélegeztünk fel.
Ma már inkább azokat tartom
szerencsésnek, akik megjárják a
„hadak útját”, s
végül sikeres vizsgát tesznek,
használható nyelvtudást kapnak
cserébe.
Unom már, hogy külföldön
járva rettegnem kell attól: ha
lemorzsolódom útitársaim
mellől, jóformán csak a
nemzetközi kézzel-lábbal
kommunikáció útján
tudnám megértetni magam a helyiekkel. A
BBC híradója vagy egy
autóverseny-közvetítés is
sokatmondó lehetne, ha érteném,
mit beszélnek a tévében. S akkor a
számítógépen megjelenő
angol nyelvű hibaüzenetekről még
egy árva szót sem szóltam...
Mihamarabb fel akarok zárkózni, hogy
úgy rázhassam le magamról e
kínos szitukat, mint kutya a sarat. Sosem
késő elkezdeni, hát még
folytatni. Sikeres nyelvpárbajt
kívánok a ma németből
érettségizőknek!
nyelvet társalgási
szinten?
- Palicz István -