Kitalálva, kitálalva

Keddig kötelező minden egyes

köztulajdonban lévő gazdasági

társaságnak közzé tennie a

vezetői fizetéseket, valamint a

végkielégítéseket.

Jóformán nem múlik el nap

BKV-botrány nélkül. A

hírlavinát a volt humánpolitikai

igazgató száz milliós

lelépési pénze, majd

furmányos visszatáncolása

indította el. Aztán sokak alatt indult

meg a mozgólépcső: a

leleplezéssel lassan, de biztosan a

mélybe süllyedtek, ugyanakkor

további stiklik jutottak a felszínre. Aki

komolyan gondolja, hogy a

megvilágosodást, a fátyol

fellebbentését az őszi

levélhullással járó

szellő idézte elő, alighanem

téved.

A forgatókönyvet már gondosan

megalkották, így aztán minden

napra jut legalább egy altatóba illő

mese. Az aktuális hősök pedig

rácsodálkozhatnak arra, amit eddig tudtak

magukról és holdudvarukról, csak

éppen diszkréten hallgattak róla.

Mert megtehették. (Ha beigazolódik a

jogtalan kiutalás, nem kellene tán

visszafizettetni?...)

A leleplezőket sem kell félteni, úgy

tesznek, mint a rúdugrósztárok a

világcsúcs-kísérleteknél:

szigorúan csak centinként emeltetik a

leendő rekordot, holott akár magasabbra is

képesek lennének első

nekifutásra.

Hétfőtől ülésezik a

Parlament. Az előjáték során

kormányhű körökben

kijelentették, hogy „a

BKV-botrány a jéghegy

csúcsa”, ellenzéki oldalról

megjegyezték: „BKV-t

csináltak az egész

országból”. Leplezetlenül megy

a szájkarate, a stíluson

végképp nem csodálkozunk.

Marakodik az elit. Ez a Ház ebben a

formában egy nyilvánosház.

- Ladányi Tóth Lajos -