Üdvrivalgás az eredményhirdetéskor

Nézzük az előzményeket: csoportunk három éve létezik. z első évben Pekár Tamás tanár úr, majd Csoma Mariann tanárnő vállalta a rendezésünket. Korábban már Solymáron és Rakamazon is megmérhettük tudásunkat. Az idén nagy lelkesedéssel utaztunk el Veszprémbe, ahol egészen le voltunk nyűgözve.

Egy profi színházba érkeztünk, hang- és fénytechnikával, NÉZŐKÖZÖNSÉGGEL, tehát minden egyes lehetőség megvolt arra, hogy egy remek darabot adjunk elő. A színpadon aztán mindenki odatette magát, és egy olyan lehengerlő, csodálatos előadást sikerült összehoznunk, hogy a szervezőktől kezdve a zsűritagokon át egészen a rivális csapatokig mindenki le volt nyűgözve. Amikor megnéztük a többi darabot, bevallom, kicsit megijedtünk, ugyanis dicséret ide vagy oda, azért mégiscsak olyan előadásokat láttunk, amik egy valódi színházi műsor színvonalát is elérték, sőt, néha felül is múlták azt. Féltünk, de bizakodtunk.

Eljött az eredményhirdetés ideje. Mindenki hatalmas izgalommal figyelte a zsűrit, akik a Pannon Egyetem American Corner részlegéből jöttek. Rettegtünk, és vártuk az eredményt. Ekkor megszólalt a zsűri elnöke (angolul?): „a legjobb darab: SONATA LUNATICA, a legjobb férfi főszereplő: OROSZ FERENC, a legjobb férfi mellékszereplő: KRASZNAI ÁKOS, a legjobb női mellékszereplő: KRISZTIÁN ESZTER!”.

Mondanom sem kell, hogy alig hallottuk meg a nyertes nevének első szótagját, azonnal üdvrivalgásban törtünk ki, hiszen ezeket a díjakat mi kaptuk, habár elsőre alig hittük el. Mindenki boldog volt, hogy egy ilyen neves rendezvényen ilyen magas szintű eredményeket sikerült elérnünk.

Azt hiszem a drámacsoportunk most érte el azt a szintet, amikor elmondhatja magáról, hogy egy profi társulattá nőtte ki magát, mivel egy profi rendezvényen sikerült ezeket a díjakat besöpörnie. Remélem hogy a tendencia csak emelkedni fog, és egyre rangosabb helyekre fog eljutni ez a kicsi, ám lelkes csapat.