Júliusi sátorbontás

Az éppen ekkor nyaralók fürdőruha helyett esőkabátot csomagoltak a bőröndökbe és remek élmények helyett többnyire bosszúságot hoztak haza ajándékba. Ám augusztusban eljött végre a mi időnk: szikrázó napsütésben rendezték a falunapokat, fesztiválokat, a szökőkutak alkalmi medencévé alakultak, a vízpartokon sült a lángos és sült a hátunkon a bőr – s most annak kellene következnie, hogy élettel telt meg a Tisza-part.

Ám augusztus elején még a legkedveltebb partszakaszokon is elvétve lehetett vendégeket látni, s míg korábban a faházak falát a bentről áradó zene vetetette szét, most ott csak az eladó és kiadó táblák árválkodtak. Több helyen eltűnt a part – ettől függetlenül egy sajtos-tejfölös lángos 650 forintba került –, a határ túloldaláról érkező szemét pedig lepelként borította a folyót, így az ott nyaralókhoz hasonlóan mi sem tehettünk mást, mint hogy a pár száz méterre lévő élményfürdő felé vettük az irányt. Ahol a „hazai turizmus fellendítése érdekében” nem fogadtak el üdülési csekket.

Ahogy egyébként Sárospatak fürdőjében sem, ám ott a fent említett célkitűzés szóba sem jöhet, hiszen a vendégek nagy része oda Szlovákiából érkezik. A kedvenc lángosom viszont ott „csak” 400 forint.

- Száraz Ancsa -