Olvasónk írja: 8kg-os nyúrga ponty

Augusztus 23-án viszont egy rövid éjszakai – éjfélig tervezett – horgászattal megmértem a halak intenzitását. Láttam egy-egy szép mozdulást, de kapás az nem akart lenni. Egészen 23.30. percig. Ekkor meg-meg emelkedett a kapásjelzőm, és rövid ideig meg is tartotta kb. 25 cm. emelkedés után.Sokan esküsznek rá, hogy ez a legalkalmasabb pillanat a bevágásra. Én viszont tudtam, hogy egy tapasztalt öreggel van dolgom, és még a botom közelébe sem nyúltam, nehogy a zsinórhoz véletlenül is hozzáérjek. A fennmaradt kapásjelzőt vissza engedtem . Öt perc múlva ugyanez megismétlődött.

Rá tízpercre most már határozottan megindult felfelé a jelzőm, és kb. 30 cm. emelkedés után erőteljesen bevágtam, amire heves ellenállás volt a reagálás. Pechére a halam ezúttal a jobban felszerelt, 80-as orsóval, és igaz, hogy csak 0,30-as, 7,1 kg. szakítószilárdságú monofil zsinórral ellátott szerelésemre kapott. A hal védekezése folyamatosan erőteljes, töretlen volt. A parttól 30 m-re feljött a víz tetejére, és akkorákat csapott, amekkorákat sok horgászfül csak akkor hall, amikor a nagy hallal történő találkozást elképzeli. Az ilyen hangok „kicsiholázáshoz” az is hozzájárult, hogy a hal erőteljes húzás miatt nem tudtam kioldani a visszaforgás gátlót, és a jól beállított fékemnek köszönhetően nem vettem a kelletén él korábban búcsút a harcos ismeretlentől. Azt éreztem, hogy pukkanásig feszült a zsinór, de a fékem lazítottam egy kicsit, és már működésbe is lépett, és ki tudtam oldani a visszaforgás gátlót.

Vehemens küzdelem folyt

Az egész fárasztást során vehemens küzdelem folyt. Az átlagosnál 1,5 m-rel magasabb vízszint miatt a halamnak kitűnő menekülési esélyei voltak. A parti, hosszan vízbenyúló bokrok, és a közelemben lévő egyéb akadók könnyen a küzdelem végét jelenthették volna, talán ezt érezte a hal, mert pillanatnyira sem lankadt. Jó negyedórás küzdelem után azonban már szákolható állapotba került, és egy jól irányzott merítéssel véget vetettem a küzdelemnek. Ekkor láttam a telehold fényénél, hogy egy sodrófa formájú, eredeti nyurgaponttyal van dolgom.

Úgy döntöttem, hogy hősies küzdelmét az életével jutalmazom, de előtte még meghívtam egy partközeli éjszakázásra: kikötöttem a reggeli fényképezésig. Csak hazafelé menet jutott eszembe, hogy amennyiben halamat egy testesebb harcsa meglátogatná, nem sok maradna belőle.

Reggelre azonban rendben a helyén volt minden. Csak Varga Guszti bácsi horgász barátom és szomszédom nem tudta mire vélni, miféle jószág csapkod a helyemen. Gyorsan megmértük: 8 kg. volt a húzós mérlegen, majd rövid fényképészkedés után útjára engedtük az éjszaka harcosát.

Nem a ponty volt az egyetlen kapás

Fogtak rajtam kívül 6 kg-os amurt, és néhány kisebb amurt is, no és pontyokat is, bár az őszi nagykapások időszaka, és az igazi nagy öregek (20 kg. felettiek) megjelenése még ezután fog következni. Megnézném a 10 évvel ezelőtt kifogott 12 kg-os csuka, vagy a 19 kg-os harcsa testvéreit is, de volt, akinek a parttól 1 m-re akadt le a legalább 10 kg-os süllő az elmúlt évben. Remélem a nagyöreg ragadozók közül is megtiszteli még az idén jó pár újból néhány horgásztársunkat látogatásával.

Wachteinheim József, a Milotai Tiszavirág Horgászegyesület elnöke