„Lemészároltak 16 kutyát Nyíregyházán!”

Megdöbbentett, hogy befogtak 16 kutyát a Guszevben, jól le is fényképezték őket (még utoljára), s már el is altatták mindet. Szó nélkül, egy napon belül! Esélyt sem adtak nekik, hogy valaki befogadja őket. Hát ez aztán a példás gyorsaság! Talán ha a kátyúzást, a parlagfű-kaszálást vagy a csatornaépítést lehetne legalább ilyen tempóban csinálni, máris előrébb tartanánk. De valahogy mndig gyorsabban megy kivágni egy fát, elaltatni egy kutyát, mint valamit megjavítani.

Tavasszal az országos sajtót bejárta a Demecserben befogott kutyák története. Tudomásom szerint a Dunántúlra is vittek belőlük állatbarátok, olyan emberek akik nem azt nézik, van-e pedigréjük, hányadíziglen díjnyertes szülőktől származnak, hanem azt, hogy kutya. Érző, szerető, gondoskodásra vágyó lény. Talán a nyíregyházi kutyák is megérdemeltek volna egy esélyt, ahogy a demecseriek. Talán a nyíregyházi kutyák egy része is befogadóra talált volna, ahogyan szinte minden demecseri kóbor kutya, akik kedvéért még átmeneti telepet is létrehoztak akkor a kisvárosban. Nyíregyházának van gyepmesteri telepe. A mi Picurkánkat is innen fogadtuk örökbe. Piszkosan, félénken, egy-két nap választotta el az altatástól. Neki annyi hibája van csak, hogy tőből hiányzik a farka. Letépték, vagy levágták rossz gyerekek, gonosz felnőttek. Nekünk így is kellett...– írja Cservenyák Katalin.

– Lemészároltak 16 kutyát, csak hogy ne legyen velük gond tovább – reagált Tóth Péter. – Felháborító, ahogy megy a nagy hazudozás, csakúgy, mint minden hasonló helyzetben, amikor kiderül, hogy valaki nagyot hibázott. Én bízom abban, hogy országos botrány keveredik ebből, és hogy a gyepmesteri telep injekciós tűjét használó, és/vagy az arra utasítást adó személy felelni fog a tetteiért. Bizony, jobb sorsa is lehetett volna annak a 16 ördögnek – írja Tóth Péter.

• Egyetlen napnyi esélyt sem kaptak a befogott kutyák Nyíregyházán
• Befogták a gazdátlan kutyákat Nyíregyházán