Vendégsorok: Ismerőseink

Megvallom, előbb ódzkodtam a felkéréstől, hogy keressek meg olyan embereket, akik aktív korukban sokak által ismert, tisztelt személyek voltak. Afféle arcképcsarnokban mutassuk be lapunkban, miként élnek ők most, hogyan telnek napjaik, hogy szolgál- szolgál-e még? – a kedves egészségük. Angyal Sándor jegyzeteMagyarán szólva: kopogjak be otthonukba és győződjek meg róla, milyen életút van mögöttük s most 70, 80 vagy még több évesen milyennek látják mai világunkat. Aztán nem bántam, hogy elfogadtam a szerkesztőség ajánlatát. Maguk még emlékeznek ránk? – kérdezték többen csodálkozva, hogy az újság róluk sem feledkezik meg.

Voltak eddig közöttük olyanok, akik korukat meghazudtoló módon kilencven közelében is autót vezetnek, vagy akik hetvenesen még felpattannak a kerékpárra, permeteznek a kiskertjükben vagy vállalkozásuk élén állnak helyt. Többen viszont már csak botra támaszkodva csoszogtak a bejárati ajtóig, sőt, akadt, aki betegségére hivatkozva állt el a „nyilvános szerepléstől”. A többség viszont felidézett évtizedeket, melyekben volt sok-sok öröm, meg csalódás is, munkahelyi és családi viszály, elvesztett csata. Mégis ami történt velük, annak minden percét vállalják ahogy megtörtént.

Vallott a kandidátus, akinek Las Vegasból köszönte egy sikeres és gazdag vállalkozó, hogy gyermekkorában kigyógyította a tüdőbajból. Felidézte napjait a gyáralapító, aki soha sem termelt veszteséget vagy aki megélte, hogy a nyiri homokon nyitott modern üzemből délben hazaugrott a szalag mellől a közeli tanyára megetetni, itatni a jószágot Juliska néni. Láttam olyan képet, amelyen a 90-es szám és egy paragrafus díszlett a tortán, merthogy az ünnepelt, akit népes család vett körül, magas megyei vezető és jogász volt. Kezet rázhattam azzal a polgármesterrel, aki két ország két városának díszpolgára. Olyan bankárral, aki csak a munkára figyelt és nem lett milliomos, vagy az az agrártervező, aki máig sajnálja, hogy hagyták tönkremenni a milliárdos meliorációt, mely védett az árvíztől s öntözött, ha jött az aszály. Emlékezett az egykori nyirségi arany futballcsapat gólerős csatára, vagy a gyerekkorában Pestről kitelepített srác, aki tanárként végül egy neves gimnázium sikeres igazgatója lett. Elmesélte szakmai sikereit a „ világcsavargó" főorvos, aki sokszor megfordult Japánban, Kinában konferenciákon, s aki magyarként egyedüli tagja az Amerikai Bőrgyógyászati Akadémiának. Van, aki falusi tanítóból lett tanára a Nyíregyházi Főskolának, s egykoron a jelenlegi lektor mukatársa is volt, de akinek az első fia érettségi előtt levetette magát egy magas ház tetejéről...

Szerelmek, születések és a végleges búcsu: ez a világ rendje. Amikor rákérdeztem, miként látják mai világunkat, a legtöbben félnek a holnaptól. Sajnálják, hogy az ő fáradozásukat csak egy letűnt korszak kiszolgálóinak tartják egyesek. Ez jobban fáj nekik, mint a szike vágása a gyakori műtétek után.