Helyi közélet

2012.06.02. 10:30

Az én kiscicám...

Csodálatosak az eltöltött napjaim ezzel az égből kapott ajándékkal, az én kiscicámmal.<strong>

Csodálatosak az eltöltött napjaim ezzel az égből kapott ajándékkal, az én kiscicámmal.Régóta szerettem volna már egy téli, fehér bundát magamnak, de nem találtam, amilyet szerettem volna. Már három éve, hogy három hetesen hozzám került, ami nem véletlen, hiszen a SORS-tól megkaptam a kis fehér bundámat,bundásomat, a boldogságos kiscicámat, aki a szívemet melegíti.

Először szokatlan volt, hogy ugrándozik össze-vissza, hiszen még a függönyre is felmászott és, mint a kenguru két métereket ugrott a lakásomban. Megszoktam aztán, hogy a szőnyegek nincsenek a helyén, mivel vidám rohanásai alatt azok elmozdultak.

Az ölemben hordtam, a gondoskodó szeretetemben sokáig, sőt a mai napig is. Úgy betud simulni a szívemhez! A lakásba mindenhová követ hűségesen, nagyon magamhoz szoktattam, szelídítettem, ezért jól ismerem. Mellettem alszik a kis, fehér csipkéspárnáján és figyel. Amikor lefekszem körbe járja, körbe nézi a lakást, úgy mint egy jó gazda. Reggel a lábamtól néz és figyeli, ahogy mozgok még félálmosan, de közben rajta a szemem.

"Erre senki sem tanította"

Szemüveget viselek, amit este az éjjeliszekrényemre teszek, amit már reggel a párnámon találok, mert a kismacskám a foga között odahozza a szemüvegemet. Erre senki sem tanította, ő ezt így kigondolta, hogy nekem ezzel segít, hogy keljek felfelé. Az éles fogai benne vannak a szemüvegem szárába.

Ha elhagyom a lakásomat mondom neki, hogy: ügyelj a házra! - amit megért. Ha hazatérek, akkor a folyosón már a kis babájával vár, amit letesz középre, hogy véletlenül se kerülje el a figyelmemet, hogy ő örömet szerez nekem. Igaz dicsérem is érte, hogy milyen okos és ügyes.

Szóval nagy harmóniában élek együtt a kiscicámmal, akitől sokat tanultam, és sok mindenre megtanított. Pl.: türelemre, alázatra / a le- és odahajlásra /, gondoskodásra és még nagyobb kötelesség- és felelősség tudatra , még több kedvességre, szeretetre.

Nekem jól esik gondoskodni őróla és játszani vele. Jó eső érzés a lelkemnek és sokszor percekig csodálom , hogy milyen szép rózsaszín orra is, stb...

Amikor hozzám került még az írás se ment, mert mindig őt bámultam, csodáltam. A figyelmemet őrá koncentráltam és nem a CT-n kimutatott betegségemre. Talán, ha nincs mellettem az én kis „ANGYALKÁM”, mert ezt a nevet kapta tőlem, azóta már belebolondultam volna a kimutatott betegségemben. Úgy,hogy nagyon hálás vagyok a kiscicámnak, mert még élek és nagyon boldogan, olyan különös „lelki harmóniában” mert ő olyan okosan figyel rám és kedvesen dorombol, nekem.

Úgy gondoltam, hogy mindezeket le kell, hogy írjam, hogy mások is tanuljanak belőle, hogy szeressék az állatokat, mert ha mi emberek nem, akkor kik?

Nekem a kis „Angyalkám” lelki feltöltődést nyújt és melegséggel áraszt el, hiszen tudatában vagyok annak, hogy, ha őt nem kapom meg ajándékként az égiektől, talán már nem is élek.

A cicák jó „rezonátorok” és jó gyógyítók a dorombolós rezonanciájuk által, amik szeretet rezgések. Ez az én saját pozitív tapasztalatom, amit megélek nap mint nap, hogy hogy szeret engem a kis fehér cicám, aki már nem is olyan kicsi, mivel majdnem öt kilogramm. Elég cipelnem! - amit boldogan teszek, hiszen nagyon szeret az ölemben, a karjaim között lenni.

Szeretettel ajánlom Mindenkinek a „cicás cikkemet” és kívánok Önöknek is sok kellemes, boldog, örömteli pillanatokat és gondfelejtő, gyógyuló perceket a cicájukkal vagy kutyájukkal, s olyanokat amelyeket már én is megtapasztaltam!

- Nagyné Kiss Dóra újságíró -

Ezek is érdekelhetik